Végülis, mindenkinek jogában áll az életét kedve szerint elszarni.

 

Ez egy felettébb bölcs, minden közhelyes felhangot nélkülöző eredeti kijelentés volt, amit még soha nem hallottam. Köszönöm.

 

"Ha nem haragszol, most részemről ezt a témát lezárnám."

 

Eszem ágában sincs haragudni.

 

"...rühellem az életképtelenséget (főleg egy férfitől), viszont nem akarlak bántani és most az jönne."

 

Ó, megtisztelő ez a tapintat, ezt is köszönöm. Mindazonáltal bátorkodnám felhívni a figyelmed arra, hogy a túlérzékenység, a bizonyos banális és filozófiai okokra visszavezethető szellemi, lelki krízisek nem bizonyítanak eredendő életképtelenséget. A látszat ellenére sem. Hogy mennyire nem, azt épp elég, ha én tudom. Bizonygatni nem áll szándékomban semmit; számomra irreleváns, hogy ki és miért tart életképtelennek (ahogyan az sem érdekel túlságosan, ha rám, mint akár Dionüszosz földi helytartójára tekintenének). Annak megítélését, hogy az életképtelenségre magában, mint valami negatívumra, elvetendőre (és/vagy elítélendőre) tekintesz, a kedves idetévő olvasó józan belátására bíznám. A férfiszerepeket és a konvenciókat most hagyjuk is.

 

"És felálltam, egyedül és élek és bár, megcsappant a hitem, de még mindig éltet valami, a boldogság reménye."

 

Imponál ez a pozitív attitűd! Remény... Boldogság... Bárcsak én is... Hiába, a héroszok és Hérák körülöttünk élnek!

 

"Innentől tartózkodom a pocsolyádtól, amiben oly előszeretettel dagonyázol."

 

Ácsi! Nagyon el vagy tévedve, kedves Grabstein! Én eddig sem traktáltalak személyesen, ez itt ui. nem egy privát levelezés, hanem egy fórum. Nem erőszakoltam soha a nyomorom másra, kiváltképp nem terád. Elkísérnek érdeklődők, ahogyan engem is érdekel fordítva pár ember - akár ismeretleneké is - sorsa. Ennyi. De számodra itt és most explicite is kijelentem: engedély megadva, maradj a tartózkodói összkomfortos státuszban, még sáros leszel Te is a dagonyától.

 

Áldott, Nyugodt Karácsonyt!