Szó sincs róla, ez csak a legpregnánsabb csúsztatás, nem véletlen emeltem ki (elismerte - nekünk <-> elismerte egy szűk körben). Direkt nem boncoltam szét magát az írást, ahogyan egy verset, irodalmi művet sem szokás levetkőztetni meztelenre az értelmezéshez. Megtehetném, hogy felhozok még féltucat olyan részt az írásból, amely több mint kifogásolható, külön-külön és a szöveg kontextusában is értelmezem, de ehelyett inkább az olvasók józan, elfogultságmentes (!) értékítéletében mertem bízni. Ezek szerint ez nagyjából hiú ábránd volt.

(Az "örömhír" meg maximum egy ironikus szó - annak viszont borzasztóan szerencsétlen, ahogyan minden ironizálás a kormányt illetően -, amely messze van a vitriolos stíltől, mely stílussal egyébiránt inkább a jobb/szélsőjobb publicisták élnek előszeretettel.)