Egyetértek azzal, hogy az üresség nemhogy valami rossz dolog, de akár kimondottan kívánatos is lehet. Buddhista szemszögből. Lásd még kontempláció, vágy nélküliség, és ezeknek áldásos hatása. De hogy érdemben válaszoljak a kérdésedre: sem üres nem lesz az életed, sem tartalmas akkor, ha megismersz valakit, hogy képes legyél tevékenységéről (és nem stílusáról!) véleményt alkotni. Ha ezt nem teszed, ám legyen, de ez felszínes hozzáállás és inkább rólad szól, mint Puzsérról, vagy akárki másról. Nekem pl. Bolgár Györggyel vagy Lovas Istvánnal nem stílusbeli bajom van, már ha értesz...