Márpedig de. Vannak bizonyos alapértékek, a tízparancsolattól függetlenül is. Te szemlátomást valamiféle rugalmas szabályrendszerben, képlékeny etikai normákban gondolkodsz, pragmatista vagy. Ez egy stabil társadalmi-gazdasági-politikai miliőben - kollektív reguláló elvként! - talán meg is engedhető, de olyan lázas, forrongó állapotban, amelyben ez az ország leledzik sok-sok éve, nemhogy luxus, de egyenesen hazardéria. Egyéni szinten pedig mindenhol megengedhetetlen. Mondok példát, még ha abszurd is, de igaz. Svédország. Lemondott egy kulturális miniszter tavaly, mert nem fizette be a tv előfizetési díjat. http://www.inforadio.hu/hir/kulfold/hir-79186

Nem azt mondom, hogy feltétlen ezt kell elérni mindenáron. De arra jó példa, hogy igenis van ilyen a világon és működik, akkár allűrről van szó, akár meggyőződésből. Erről ennyit. A politikus engem, téged, minket képvisel és nem mi, őket, szervilis módon. És bizony van olyan, hogy belső morális kényszer, amely független a külső történésektől. Mi is a baj a demokrácia felfogásommal?

Ha előbb Popperrel jöttél, akkor hadd jöjjek én is egy filozófussal. Kant és az ő kategorikus imperatívusza. Ismerős?