Ha már ezt felismerted, akkor ugye nem lesz nehéz olyan stílust alkalmaznod, hogy az emberek ne csípőből ellenezzék, amit írsz. Hacsak persze nem az a feltett szándékod, hogy éppen ez történjen.
Ha tudod, hogy az emberek szeretik a rózsaszín csomagolást, akkor végül is mi akadályoz meg abban, hogy úgy csomagolj ?
Gondolom, azért te sem vagy kivétel ezalól. De ha igen, akkor szólj. Ha úgy kívánod, kipróbálhatjuk azt is, ámbár a ugye a lektorok ...
De néhány dolgot a kedvelt csomagolás módokról letesztelhetünk anélkül is.
Pl. puha ágyon alszol vagy szöges deszkán? Főzőcskézel otthon vagy nyers és véres húsokon élsz ? Kellemes puha ruhákat hordasz vagy darócban / állatbőrökben jársz ? Ezek is csomagolások :)
Nem, te mást mondtál. Koginato arról beszél, hogy mindenki söprögessen a maga portáján, és hogy egy cipôben járunk mindannyian... és ez jogos is. Te megvetôleg nyilatkoztál a hajléktalanokról, mint megértésre méltatlan emberekrôl. Ha ugyanezt mondanád magadról is, akkor semmi gond nem lenne, de te kiemelted magad közülük. Pedig csak annyi a különbség, hogy a mi lábunkat másképpen szorítja ugyanaz a cipô.
Sokkal egyszerűbb a rózsaszín ködfelhő. Felmagasztalhatjuk a dolgokat a mennyekig, de úgy meglátni bennük a szépséget, hogy közben elfogadjuk a mocskot is, már nem egyszerű. Való igaz, nincs költői vénám és most elképzelhető, hogy veled egyet fognak érteni, csak mert olyan irtózatosan kultúráltan fogalmaztad meg ugyanazt, amit tőlem azonnal szívtelenségnek vettek. Ez egy látszat világ. Senkinek sem jó az, ami van. Mindig álmokat kell kergetni.
„jólneveltségünk és az önmagunktól való félelem” nem a világ létezését fenntartó erő, legfeljebb annak elképesztő állapotát konzerváló és stabilizáló hatása van.
Felmerül a kérdés, meddig célszerű a jelenlegi állapotokat konzerválni ?
Ha a romlás alternatívájához hasonlítunk, akkor talán még ez is jobb persze, rövid távon legalábbis ez látszik jobb stratégiának.
Ám hosszabb távon nem kifizetődő, és mint mindennek a világon ennek a változásnak is megvan valamiféle optimális sebessége.
A hajléktalanokkal és a társadalom más problémáival kapcsolatosan a legtöbb eddigi megoldási kisérlet – lévén hogy mindenkinek a megoldási kisérlete inkább volt önmagának a kivetítése mint a célszemély által valóban szükségelt megoldás – inkább a problémákat növelte.
Két oldalról megközelítve a kérdést : az első oldal a hajléktalan maga, és ahány hajléktalan annyi testreszabott kisérletet lehetne tenni a megsegítésükre. Mondjuk Buddhának, mint az akkori idők hajléktalan kolduló bikhujának is más volt az igénye, és más annak is, aki csak a felelőssége elől menekül.
A másik oldal, az egyén vagy a társadalom, maga is a megsegítendők helyzetében van valójában, és a saját problémáira sem talál adekvát megoldásokat.
És sokkal fontosabb ez utóbbi népesebb csoport problémája, hiszen végső soron szinte mindenkiről elmondható, hogy menekül és nem képes szembenézni önmagával, a többiekkel és az univerzummal kapcsolatos felelőtlenségeivel.
A hajléktalanok és a társadalom többsége alig különbözik a felelősség felvállalása szempontjából ( mindösszesen a társadalomban nagyobb a hajlam a jólneveltség látszatának fenntartására)
Amíg ezt be nem látjátok, egyik oldal számára sincs segítség.
Nagyon helyes, ha néha valaki - pl. Grabstein rámutat a valóságra, mégha az durva is.
Egyéni és kollektív felelőtlenségünk juttatott ide bennünket. Ki-ki nézze meg saját helyzetét - már persze ha képes rá valamennyire. Kinek van itt dicsekedni valója?
úgy kellett visszajönnöm, hogy nem kaptam olyan szivarkát :( felkutattam egy csomó benzinkutat, de mindehol elkapkodták. Sajna, pedig most elszívnék egyet...
"Minél "civilizáltabb" valaki, annál kevésbé kürtöli világgá betegségét és nyomorát, annál inkább tiszteli a hamisság évszázadok alatt kicsiszolt eleganciáját. Senkinek sincs joga összecsuklani a múló órák súlya alatt... Minden emberben ott rejlik az apokalipszis egy-egy lehetősége, ám mindenki igyekszik elsimítani saját szakadékát. Ha mind szabadon követnék a magány szavát, Istennek újra kellene teremtenie a világot, ennek létezése uganis minden tekintetben jólneveltségünk és az önmagunktól való félelem függvénye... - A káosz? - Annyi, mint kidobni az ablakon a neveltetséünket, mint önmagunknak lenni..."
"Van aki egyszerűen szeret ilyen csavargó életet élni."
Ahogyan sok olyan is, aki nem. És ez a lényeg. Grabstein pedig általánosított - helytelenül és előítéletesen, vimester pedig - nagyon helyesen - korrigálta. Ne kövesd el Te is ugyanazt a hibát.
Amit leírtál a hajléktalanokról, az mind igaz, de: van olyan is közöttük, aki a családja, a gyerektartás és a felelősség elől menekül az utcára, feladva ezzel lakást, állást, egzisztenciát. Van aki egyszerűen szeret ilyen csavargó életet élni.
Beszéltem már egy-pár kéregetővel és hajléktalannal, mindegyiket sajnáltam is, sajnos nem segít rajtuk a pár száz forint. A problémát megoldhatatlannak látom.
El sem képzeled hány olyan van közöttük aki saját magától hagyta ott a saját tulajdonú házát vagy lakását amikor elvált vagy megromlott a házastársával való viszonya. Köztük nem egy diplomás. De amikor kinn vagy az utcán és senki egy barát
sincs aki rajtad segítsen vagy egyszerűen nem kívánsz senkinek sem a terhére lenni akkor ott találod magad egyedül és kiszolgáltatva és még csak egy rendes munkát sem kapsz ha nincs állandó lakhelyed, később pedig már semmilyet sem mert elég ha rádnéznek és máris esélytelen leszel...
Azért baj, mert szeretek gondolatmegosztani, szerepelni és okoskodni :))))) Most már érted???? ;)
Amúgy jól megcsavartad...:) Ezexerint minél bölcsebb valaki, annál kevesebb emberrôl gondolja úgy, hogy jobban tudja nála? Akkor ebben az országban rengeteg bölcs ember van ;)
