Hiába menekülsz, hiába futsz. A tsóókom elől, futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy, egymásért epedünk.
Hiába gondolod, hogy vége már, Kitart még soká az én szufflááám. Én úgyis tudom, a tsókom ajjkadóónn, Még álmodban visszajár! /Nem fenyegetés, csaxóóólok./
A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk. De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj, Egyszer ád, csak nekünk.
Hiába menekülsz, hiába fóótsz. A tssókom elől futni, úgyse tóóócc. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hoty!
Egy másikért szenvedünk.
:D:))
if(!window.goA)document.write('');
if(window.goA)goA.addZone(35346,{displayOptions:{bannerhome:'http://ad.adverticum.net'}});
on error resume next
ShockMode = (IsObject(CreateObject("ShockwaveFlash.ShockwaveFlash.8")))
Sub banner_253234_FSCommand(ByVal command, ByVal args)
call banner_253234_DoFSCommand(command, args)
end sub
Ha flúúgos, hát flúúgos, :) jobb mint a csúúfos, KiBe, Beki, Tsókol egymásnak ha*bókol, rosssz seb neki fááj, a veréb is madár ideszáll-odaszáll a Tsókos párjára rátalál.
Az IE a fluuugos, topikot flúúdos, nemszerkeztve, összevissza szeretkezve a mérgemmel szerelkezve adja közre a sóótlan Tsókolóstant. Sósan csak perecet, „Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet, sósat, sósat, jó ropogósat” **akiSózta nem a soszta**
ÍGY MEG ÚGYFurcsa ember az irígy,Torkán mérges a mirígy,Egyszer úgy, egyszer így,Az irígynek sohse higgy.Furcsa ember a Tsókoscsúúf Nyelve csípős, mint a lúg,Egyszer így, egyszer úgy,Hogy igazat sose tudj
ÍGY MEG ÚGYFurcsa ember az irígy,Torkán mérges a mirígy,Egyszer úgy, egyszer így,Az irígynek sohse higgy.Furcsa ember a Tsókoscsúúf Nyelve csípős, mint a lúg,Egyszer így, egyszer úgy,Hogy igazat sose tudj
EjDe belefeketedett Kend,
Írigykedik a rosssz
mert a csúúf nem ír Tsókotriposzt
keverKavar,
mi fenét akar
defekt az egy effekt,
de ez csak egy fless,
ugrik egy fülessss.
Őszintén Mizönge,
Te ,Kedves üde, kép
lebbenő messzeség,
Ne sürögjForogj,
ez nem egy sarok,
Tsókolózni csuda jó dolog,
Tsók játék fekete mágia,
de ez itten már mánia,
Bár a játék nagyon komoly dolog
én Tsókolódzok de soha nem bonyolódok.
Hab giccs, csiga nincs, Tsóktortád, torkán akadt nyálát csorgatva, tovakatt fujjj, fujjj, mert, „Elefánt voltam, jámbor és szegény, hűvös és bölcs vizeket ittam én, a dombon álltam s ormányommal ott megsímogattam a holdat, a napot, és fölnyujtottam ajkukhoz a fát, a zöld cincért, a kígyót, a kovát, - most lelkem: ember - mennyem odavan, szörnyű fülekkel legyezem magam -”
"*Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, lehet, hogy zörej, meredt éjjelen, lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt, lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad -
az asszony könnye a kőre hull, ne keress Tsókot, az a ház kihunyt hazatalálsz még, szedd a lábodat - füstölgő szemek világítanak - -"*
Gyötrődő, töpörödő emlék
Holdfény, tsókolva simogató "elmék"
A karom, ujjam csak karom
Akarom, nem akarom
egyszer úgy is elkapom
Tsókos száját megkapom
