Bemutatkozás: |
Elmúltam negyven.
Láttam békét és háborút.
Szültem gyereket, dolgoztam, tanultam szinte egész életemben.
Voltak nehéz és könnyű napjaim. Volt hogy fájt valami, volt hogy fogni kellett a kezem. Volt úgy is, hogy én fogtam a másét.
Temettem és sírtam. Meséltem, és meséltek nekem. Hazudtak nekem sokan, és volt úgy hogy én is hazudtam.
Nevettem boldogan, és szemfestékkel átitatott könnyes párnát markolásztam kínomban.
Hiú voltam, és küzdöttem kilókkal, önértékelési problémákkal, férjekkel, szeretőkkel, sárkányokat kergettem lázas kisgyerek ágya mellől hálóingben, seprűnyéllel.
Táncoltam és ültem remegve, csendben a sarokban.
Bátor voltam, de féltem is sokszor. Szorongtam, és pánikoltam.
Mosolyogtam szépen, vagy üvöltöttem mint a hurrikán, ha kellett.
Védtem két karommal és taszítottam is el.
A szememben minden benne volt-de csak annak mutattam meg, akit érdemesnek találtam rá. Bíztam és voltam bizalmatlan.
Őrjöngtem féltékenyen és teljes bizalommal engedtem szabadon.
Akartam a szerelmet és tagadtam is azt.
Voltam pletykák sortüzében és nyelveltem másokról én is.
Egyet nem csináltam-rossz bort nem ittam sosem.
Elmúltam negyven...
Nekem már nem lehet hazudni.
Velem már nem bánik el senki.
Még te sem...
-Lady- |