TGM írt egy sületlenségektől nem mentes, de azért érdekes cikket: https://merce.hu/2019/08/22/tgm-zsidokat-jobbra-at/
Alapvetően ezt a jelenséget én is észrevettem. Régen, a Csurka/MIÉP korszakban a szélsőjobb, sőt, általában a jobboldal egyik fő ideológiai eleme volt a zsidósággal szembeni ellenszenv (illetve a széljobberek esetén a nyílt antiszemitizmus). Ennek gyökerei nyilván a két világháború közötti időkre vezethetőek vissza, illetve leginkább Szálasi hungarista mozgalmához, ahol minden baj forrásaként volt a zsidó megjelölve. A szélsőjobb ezzel párhuzamosan palesztin- és muszlimbarát is volt, a Magyar Fórum nevű MIÉP-es újság tele volt Izrael Állam ellenes kirohanásokkal. A baloldal ezzel szemben nyíltan zsidóbarát politikát folytatott, az SZDSZ pl. egyfolytában az antiszemitizmusról ajvékolt.
Nyugaton azonban más volt a trend már akkoris. Még az olyan elvetemültek is, mint Breivik, ismert zsidóbarát, Izrael-barát és cionista elkötelezettségű volt, Izrael Állam létét pedig inkább az olyanok támadták, mint Obama, és olyanok védelmezik, mint Trump.
Magyarországon is tettenérhető a trend. Én azt látom, hogy a zsidózás (szerencsére) kiment a közbeszédből. Orbán politikájában a csurkista rögeszmék tömegével köszönnek vissza, de zsidókérdésben lényegében 180 fokos fordulat történt. Ha még létezik is a "klasszikus" hungarista antiszemitizmus, az leginkább a k....infó oldalakra korlátozódik. Még a Mihazánk nevű röhejpárt sem viszi ezt a vonalat.
Nem tudom, hogy csak én látom-e így?
érdekes ez. a rasszista, antiszemita jobbik elfogadható, mert pár év alatt kikopott a nácizmusuk, minden felejtve van velük szemben, sőt már nyilvánosan le is szopja őket a liberális ellenzék, de az ország bezzeg náci, fasiszta, 75 év alatt sem kopott ki a nácizmus... nem kéne ezeket az ál-liberális faszokat a világűrbe, de úgy, hogy a hajuk is leégjen?
Persze nehéz és eléggé felesleges állást foglalni e probléma környékén akkor, ha sem szemita, sem pedig antiszemita nem vagyok.
Csak próbálom megérteni.
Miért oly fontos ragaszkodni egy állításhoz, ha az állítás természetéből fakadóan borítékolható: a (nem tanultan, idomítottan, hasonlóképpen, ámde nem bigottan vallásosan civilizált) többség zsigerből utasítja el azt – és egyébiránt mindent, amit nem ért(het). Ez valami(féle lehetetlen) küldetés?
Mire számíthat az, aki folyamatosan provokálja (a többséget képező) környezetét? Na, erről (itt) hosszabban is tudnánk értekezni.:-)
Végeredményben, a kérdés mégis csak az: tartozik-e másra, hogy miben (és miért) hiszünk. És itt bicsaklik meg a történet; amikor is egy szemita éppen azért nem kérheti számon mások antiszemitizmusát (és annak minden várható/belátható következményét), amiért a (csak önmagáért, nem másokért létező) hite szerint, ő szemita (jelentsen mások számára bármit is az ő vélt kivételezettsége, mint identitásának mankója) – amely állítás tarthatatlan voltáról, az állítást tevők persze nem nyitnak vitát; az általuk evidenciaként értelmezett állítást kéretik mindenkinek elfogadni, aminek értelmében mint minimum, mindenki(knek)más(ok)nakmegértően (elfogadóan) kell meghajolni előttük?
Vagy nem tudom… de lehet, hogy ez a probléma gyökere? A szelet vető, vihart arató (soknemzetiségű) szemitizmus?
Érdekes cikk TGM-től.... Arról az érzékelhető jelenségről ír, hogy a jobboldal, sőt, a szélsőjobboldal vonaulatából is kezd kikopni az antiszemita vonal. Igaz-e ez?
