Vajon ővele, vagy már Kanttal véget ért a filozófia, pontosabban annak ismeretelméleti területe? Esetleg Hume-mal? Vagy ez a kérdés már az ókori szkeptikusokkal érvényét vesztette?
„Ha valaki azt hiszi, hogy néhány nappal ezelőtt Amerikából Angliába repült, akkor azt hiszem, ebben nem tud tévedni. Mint ahogyan abban sem, ha azt mondja, »most az asztalnál ül és ír«. De ha az ilyesfajta esetekben nem is tévedhetek – nem lehetséges az, hogy narkózisban vagyok? Ha elkábítottak, és most a narkózis megfoszt öntudatomtól, akkor most valójában nem beszélek és gondolkodom. Nem tételezhetem fel komolyan, hogy most álmodom. Aki álmában mondja, »Álmodom«, még ha közben hangosan beszél is, annak éppoly kevéssé van igaza, mintha álmában azt mondaná, »Esik«, mialatt tényleg esik az eső. Még akkor sincs igaza, ha álma valóban összefügg az eső neszével.”
"Egy olyan felelethez, amelyet nem lehet kimondani, nem lehet kimondani a kérdést sem. / A rejtély nem létezik. / Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni azt."
Amilyen a kérdés, olyan a válasz :) Amilyen szinten megszületett a kérdés, a válasz
sem fog "magától" feltornázódni ;)
A filozóf itt elfelejtkezik egy alapvető tényről: a tudatállapotunk változik/változhat: a kérdéseink és rá adott válaszaink sem mindig lesznek (szerencsére, remélhetőleg) ugyanazok :) A spiritualitás erről szól(na).
Még Einstein is tudta, hogy a problémákat csak egy magasabb szinten lehet megoldani, mint amiken amelyeken keletkeztek! Vagyis az "okos" kérdésemre csak a hasonló "okos" válaszokat tudom felfogni :) Ez itt a csavar. Eszerint "valóban" nincs rejtély, nincs misztikum. Mindent megértek, kerek a világ: a saját szintemen persze ;) :) Ezek a filozófok :)
"A klasszikus pozitivizmussal ellentétben Wittgenstein elutasítja azt a felfogást, mely szerint a logika empirikus tudomány, és a megfigyelt egyedi tények általánosítása révén jön létre. A logika teljes mértékben független a tapasztalattól, tételei pedig tautologikusak, vagyis teljességgel semmitmondóak." (Arno Anzenbacher: Bevezetés a filozófiába)
válaszul egy-két idézet a Tractatus logico-philosophicus-ból.
"6.41. A világ értelmének a világon kívül kell lenie. A világban minden úgy van, ahogy van, és minden úgy történik, ahogy történik; benne nincs semmiféle érték, és ha lenne is, nem lenne semmi értéke. / Ha van érték, amelynek van értéke, akkor ennek minden történésen és így-léten kívül kell lennie. Mert minden történés és így-lét véletlenszerű. / Ami nem-véletlenszerűvé teszi, az nem lehet a világban, mert másképpen ismét véletlenszerű lenne. / A világon kívül kell lennie. (87.o)"
"6.432. Milyen a világ - ez a felette álló számára teljesen közömbös. Isten nem nyilatkozik meg a világban. 6.4321. A tények mind csak a feladathoz tartoznak és nem a megoldáshoz. 6.44. Nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van. (88.o) 6.45. A világnak sub specie aeterni szemlélete nem más, mint - körülhatárolt - egészként való szemlélése. A világnak körülhatárolt egészként való átérzése a misztikus érzés. 6.5. Egy olyan felelethez, amelyet nem lehet kimondani, nem lehet kimondani a kérdést sem. / A rejtély nem létezik. / Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni azt. 6.522. Kétségtelenül létezik a kimondhatatlan. Ez megmutatkozik, ez a misztikum. (89.o)"
"6.54. Az én kijelentéseim oly módon nyújtanak magyarázatot, hogy aki megért engem, végül felismeri azt, hogy értelmetlenek, ha már fellépvén rájuk túllépett rajtuk. (Úgyszólván el kell hajítania a létrát, miután felmászott rajta.) / Meg kell haladnia ezeket a tételeket, akkor látja helyesen a világot. / Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."
Reggel amikor írtam azon gondolkoztam el, hogy jó-e valakinek olvasni egy filozófus gondolatait, és ha jó, akkor miért jó? Ha van a gondolatainak "értéke", akkor az hogyan mérhető? Például hány hozzászólás foglalkozik vele az index fórumán? ... vagy ha nem, hát akkor micsoda? Hány embernek ad beszédtémát? Hányan hivatkoznak rá? Miért ilyen kurtán rövidek az előzmények? Arra is gondoltam, hogy valami olyan figyelemreméltó szempontot találtál, ami miatt érdemes újrakezdeni a topikot és akik nem olvasták azoknak érdemes hallani róla. Én magam az égvilágon semmit nem olvastam ettől az embertől, bár a neve ismerősen cseng - valószinűleg hivatkozott rá valaki valahol amit valamikor olvastam. Kinek jó Wittgensteint olvasni, és miért? ... ez a bővebb, és szintén költői kérdés. Vagy a válaszhoz először Wittgensteint kéne olvasnom?
A kérdések túlzók és egyben költőiek is, hiszen ezt (a filozófia végét) ember nem döntheti el. Nem is teheti, mert amíg lesz emberiség, addig a filozófia is - hasonlóan pl. a művészethez - valamilyen formában jelen lesz. Ha máshol nem, az egyetemi katedrán, fórumokon, szimpóziumokon, de akár eleven, kreatív módon is, valamilyen újabb forradalmi reveláció révén.
Arra viszont felhívhatják a figyelmet e - sokak által - feltett kérdések, hogy ezen gondolkodók hatásuk révén immár kikerülhetetlenek. Ha valaki például az emberi megismerésről, az elérhető tudásról elmélkedik, számára Kant ismeretelmélete megkerülhetetlen. Ha valaki a nyelv lehetőségeiről, a nyelv és a világ kapcsolatáról, számára ugyanígy Wittgenstein ilyen. Megint mások, a természettudományos pályára készülők Descartes Értekezés a módszerről c. művét nem kerülhetik el. És így tovább...
Valóban így van amúgy, jöhet és jön is mindig új szempont, új megközelítés, amelyre leginkább a korszellem, a gazdasági-politikai-történelmi-társadalmi-egyéb jellegzetes konstelláció képes megtermékenyítő hatással lenni, amely azonban csak afféle robbanóelegyként képes jelen lenni. Ahhoz, hogy valóban létrejöjjön egy új mérföldkő, mindig kell az isteni szikra, a zseni. Mindettől nem teljesen függetlenül, de mégis azt gondolom, lecsupaszítva a filozófiatörténetet, számtalan analógia mutatható ki a filozófiatörténet első aranykora, a preszókratikusok, illetve az őket követő görög gondolkodók (különös tekintettel Platónra és Arisztotelészre), és a későbbi filozófusok gondolatai közt. A mondás, miszerint "az egész európai filozófia nem más, mint Platónhoz fűzött lábjegyzet" nyilván eltúlzott és összességében hamis, viszont mégis van némi igazságalapja, amennyiben arra utalhat, hogy szinte minden későbbi - középkori, újkori, modern - jelentős filozófusnak és gondolatnak megvan az ókori "előfutára". Bár ebben valószínűleg sokan nem értenének egyet velem, ám én nem is vitatom el a görögök óta a világtörténelem színpadára lépő csodáit az emberiségnek, csak azt vallom, hogy kevés kivételtől eltekintve (nálam Kant pl. ilyen) mindegyiküknek a filozófiája - persze nem feltételezek tudatosságot, mindegyikük eredeti gondolkodó volt - visszanyúlik a görögökig, sokszor még Platónnál és Arisztotelésznél is korábbra. Ez már persze hermeneutikai kérdés (is).
Visszatérve Wittgensteinre: én őszintén remélem, hogy csak idő kérdése, hogy megjelenjen egy Safranski könyveihez hasonlóan nívós monográfia Wittgensteinről. Bőven volt annyira érdekes, izgalmas élete, mint az eddig megjelent Safranski könyvek "hőseinek"...
Nem hiszem, hogy Kanttal véget ért volna a filozófia, ez egyébként is egy toposz: a filozófia vége, a filozófia halála, ezt minden jelentős gondolkodó után el lehet mondani, persze valakinek a jelentősége csak halála után derül ki, valakinek meg nem, (valakinek meg soha). Szóval mindig jön valami új, új szempont, új megközelítés... Ilyen volt pl. amit Russell meg Moore csináltak a XX. század elején, és később a Bécsi Kör meg Wittgenstein. Ha jól tudom nyelvvel, nyelvfilozófiával nem foglalkozott senki, Saussure is XIX. századi, de hatása keményen XX század.
S gondold el, amikor korábban oldalak százait alkotta egg-egy mű megalkotásához egy filozófus, s az egymondatos megállapításoknak legfeljebb az aforizmák között volt a helye, jön egy ember, aki így kezdi a munkáját, hogy 1., 1.1, 1.11, 1.12 stb. ráadásul latin címet ad neki, s össz-vissz 60-80 oldal?
A másik: én nagyon kíváncsi lennék Wittgenstein életére, ahogy a mindennapokat megélete. Természetesen nem bulvárra, hanem egy Safranski-szintű monográfiára gondolok. Ilyen tudtommal magyarul nincs. Itthon Neumer Katalin foglalkozik vele, de inkább a művekkel. Pl: http://www.phil-inst.hu/lm/nyelvkritika/lelek.htm
Ezúttal nem fogom. Loft jó arc. Mindenképp számítok a jelentkezésedre... És ne kímélj, ha már a bevezető sorok és kérdésfelvetések is esetleg értetlenséget, félreértést tükröznének...
"Wittgenstein a világról, nyelvről és logikáról szóló tételeit egy létrához hasonlította, melyet, ha már felmásztunk rajta, nyomban el kell hajítanunk. A létra elvezet bennünket az életproblémák és az értelemre irányuló kérdések küszöbéhez. Ami a küszöb másik oldalán van, azt már nem lehet kimondani, csak megmutatni..."
Mielőtt elküldöd szegény Loft-ot melegebb éghajlatra a tradicionális nullázásáért, megígérem, hogy írok ide holnap - sok minden eszembe jutott, nem is annyira Wittgensteinnel, hanem a felvezető hozzászólással kapcsolatban...
A XX. század egyik legmeghatározóbb filozófusa, és mint ilyen, újabb paradoxonok és kétségek letéteményese. Amennyire fényt hozott a filozófiába és a tudományba, annyira kontrasztosabbá is tette az emberi létet szerintem, mivel - leginkább Kanthoz hasonlóan - élesen kijelölte az ember számára feltáruló, s így leírható, megragadható "világ" határait, megmutatva egyúttal azt is, amiről "hallgatni kell", lévén nem kimondható...
Kiváncsi lennék, kinek mit jelent Wittgenstein. Nyelvfilozófus? A logika modern kori atyja, megújítója? Anti-metafizikusként metafizikus? Avagy egyszerre mind?
