Megvacsoráztam. Heti hetes ma kimaradt, Farkasházy Pampalini sztrájkol az erkélyemen.
Meglocsoltam a virágokat is, szüret odébb lesz.
A desszertnél már sivalkodott a lány, hogy mielôtt minden kérmest megeszek, egyet tegyek a melle közé is. Jutott neki.
Aztán elvettem a lakáskulcsát és a cipôjét.
Most alszik.
Szilpoplaszt Joe bácsi lábasjószágairól beszélt az erdőszélen, de én a szcientológiára fogtam az állatok jelenlétét a környező növényzetben. Közvetlen ezután elfelejtettem, hogy mi merre van, de ezt tudtam előre egyébként - ahogy begyalogoltunk az asztalig, olyan volt mintha egy kivilágított kihangosított forgatási helyszínen gurítottak volna keresztül. Az utcában, közvetlenül a pékség után emberek álltak és én beparáztam, hogy mi lesz. Egy férfi és egy nő, volt ilyeneket mondtak egymásnak, hogy család, három gyerek, lakni kell valahol, dolgozni, élni.
Erre csak azt tudom mondani, elvesztem a nagy háborúban. de meglettem. Így lettem meglett ember. Felfrissítettem tudásbázisomat a rekamié összeszereléséhez és kiszedtem belole a belefulladt egereket. Buzlött a szag elnyomott. Azóta sem aludtam olyan jót. Kíváncsi lettem, hogy mekkora dinnyével lehet egy kempinget felrobbantani. Meg is tudtam. Aztán kicsit arrébléptem mikor becsapódott mellém a szomszéd kézfeje. Balesetnek minosítették, pedig én láttam, hogy gyilkossági kísérlet volt. Hónaljra ment a neje. Délutántájban, mikor a Nap tüzesen sütött kitettem egy fél disznót a bejárati ajtó elé, ezzel barikádot készítettem az elorevetített ostrom ellen. Még szerencse, hogy tegnap este elmentem arra a Diavetítésre, ahol okkulhattunk a világtörténelem ciklikusságának mivoltjáról, de ekkor egy harcsa lépett be. Kecskeszakálla és krokdilbor neszeszerje volt. Egy duplacsövo vadászpuskával a hátán mellémkúszott és azt mondta: "Az orrotok tele van szalmával!" Értettem a célzást, amikor a puska csöve a homlokomhoz szegezodött egy százas szeggel. Irdatlan mélységben ébredtem fel és sajgott a bal fülcimpám.
A tanulság, hogy haladó nézeteket kell vallani és nem szabad megbotránkozni a zsiráfon amelyik az ablakban tekinget a járókelokre...
Amikor este beszálltam a fürdôkádba, meg kellett tanulnom újra mosakodni, szigorúan elôrevetítve, hogy melyik teendô után mi fog történni. Közben rájöttem hogy egyrészt az idô nem a múlt felôl halad a jövô felé - hiszen se múlt se jövô, hanem kis kapszulák formájában leledzik. Meg arra is járöttem, hogy 5 órája ücsörgök a kádban és a szappan beletapadt a kezembe.
A kutyához vágtam hirtelen.
valószínuleg kerstem, de errol mit sem tudtam. Aztán mikor megleltem, örömöm kissé magsabb fokúvá vált a szokásosnál, ám a megszokás erosebb lett minden másnál. Komolyan azt fontolgattam, hogy mekkora lépés kellene elhagyni a sztratoszférát, mikoris egy iszonyú felismerés vert gyökeret agyamban. a lábamat meg kellene hosszabítani és magasról lenézhetnék a botladozó emberekre akik a lábujjaim között kerülgetik a gombatenyészeteket. Aztán felssejlett elottem Nagymesterem Bölény képe aki elmélázó tekintettel bámult a végtelenbe, miközben egy felhasználóbarát eszköz füstölgött a kezében. Éppen egy átjárón próbált meg áthatolni és erre összpontosította tudásának legjavát. Megbotlott a küszöbben és az átjáró bezárult mögötte. Azóta csak a hírét hallottam. Féktelen kacagása ködös oszi estéken borzolja az emberek idegeit, mintha egy szellem nevetne együgyu dolgaikon.
Sajnálom, hogy nem tartottam vele, de nem lehetett.
Az uralom teljes megszerzésére tett törekvések felborították a génállomány transzmutációját.
Joe halott.
A lábasfejűek pedig levesbe kerültek.
Gagarin? Járt erre?
Elvtársak!
Itt vagyok. Kiengedtek a börtönbôl, közben a parókák szerteszét szaladtak.
Balettcipôben és álruhában jártam itt, ott, meg ahol nem is gondolnátok.
keleten a helyzet reménytelen - de holnap...
maya-kovszkij
Igen, igen, kedves elvtársaim, álljunk csak meg egy szóra, és gondolkodjunk. Vajon Marikába avagy Kierkegaard esztétikájának megértésébe fektessek-e több energiát?
Az egyiket előbb akarom, mint a másikat, ám az előbbit jobban értem, ha a másodikat is magaménak tudhatom.
Ti mit gondoltok erről a feloldhatatlan antagonizmusról? Szükségszerű-e az értés szüksége vagy hagyjuk a picsába az egészet, és öldössük tovább az imperialistákat?
Üzenet Líbiából: Megmételyeztek, de kitörtem. Putyin a politika Matuska Szilvesztere.
Nem tudom kinyalni azt a némbert, pedig már rákészültem (lágyan foggal), most itt állok és az őzikés nő arcát ütném a betonba, és most sem egy és ugyanaz a személy sem ő, sem amaz, sem én. Bár úgy látom megtettem a kezdeti lépéseket a kitűzött cél felé (40, elvált, kult), de az élet akkor is mindig letolja a gatyámat, a legváratlanabb helyzetekben. Ah, az élet!
partizanok elkaptak.
mindenki jol van.
nalam volt ami kellett nekik
nekik volt palinkajuk, az kellett nekem
az ijeccsegre
csipos
paprika uszik benne
megis kinai szo
a puloverembe beleesett ket pulo
de nem ettuk meg
a partizanok jofejek ok is
allatvedok
Azért annak is meg lesz a maga szépsége, amikor rozsdás szögekkel kivert vándorbotokkal megtámadjuk ezeket a suhancokat. Stratégiánk lényege végül is az állandó mozgás, azazhogy tehát nem ülhetünk csorgó nyállal az Alle széllén, arra várva, hogy.
Dzsingas, mondom nem ülhetünk csorgó nyállal.
3pokit, itten mostan vészhelyzet van, tehát ha akarod bármikor ihatsz a sör mellé bort meg unicumot. A fraktálok miatt ne aggódj, majd kiszopod. A kisujjadból, natürlich.
Szilo, én a helyedben nem állnék össze mindenféle bogáncsként tapadó elemmel, ki épül-be ki-be? Azért nehogy már a saját segglukadon keresztül integrálódj magadba! Tessék erre figyelni!
Hagyjuk eztet a felláció-vonulatot. Annyira egyszerű, mint a kerti gereblyénk, pedig az is látott már egyet-s-mást.
Beszéljünk inkább, mint nő a nővel. Az én melleim nagyobbak, és a bimbóim is peckesebbek, ezeknek a geciknek pedig ez jön be.
Szilo, ha gondolataimra vagy kiváncsi, keresd fraktáljaimat a bambusznádból ácsolt söntés mögött. Oda hánytam. (Marika szerint később még epét is, mindenesetre tény, hogy borzalmas íze volt.)
Jelentés a frontról: Bármit mondasz mao, az ellenség egyre erősebb. Érzek valamit, talán a múlt hét konspirációi után, vagy a pénteki affér, nem tudom. Megmételyeztek engem is - mondtad az arcomba. Így van, kérlek, a gyrosmaffia rámszabadította az egyiket, egy őrült fenevadat, egy célezközt, úgy érzem, ha nem segítetek, nincs remény.
Sokszor leszopott a barátnőm, hétköznap is.
Ide skubizzatok, guerilla kartársaim, a frankót MOST mondom el néktek! A Rossz mindig is bennünk élt, ámde nincs. A Rossz azért rossz, mert nincs. És ez fáj. Nem létezése fáj bennünk, és ez rossz. Mert nincs.
3pokit, most az egyszer próbálj rám figyelni! Megmételyezted az arcod mindenféle zen-buddha gogo-táncosnővel, aztán csak lesel, amikor az imperilaizmus dagadó testén nyüzsgő parazita cybernyikok átveszik a karton Borsodit a szupermarket göngyöleg-osztályán. Gondold át az ajtónyílást, lépj meg irdatlan fagylaltszállítmányokat, és kicsiny galerink fényre-kedvre, daru.
mentem haza , mar keso volt -legalabb mint most - es sotet is. leszallva,bekanyarodva , egy piros ezerotos ladat pillantottam meg az egyik bokor mellett, ket kerites kozott,
ketten voltak beszelgettek, egyikojuk - az orosz rajtov gyar szovonoi altal szot - ulesben melyedve ecsetelte , a masik az ajtónak tamaszkodva szinten
nem neztem oda
hatal voltam, felbogott a motor, a reflektor fenyebe kerultem, oda ert mellem , de nem kerult ki, elutott, majd vissza
amikor az ember mar azt hiszi, hogy itt az ido es , hogy most akkor szabad, kimehet es elindulhat , az emberek szembejonnek nemk nezned, de kell, piros pottyos szoknyaban latom, elottem van
ide jon , nem, tovabb megy , kikerul, kierek lemegyek, felszallok, elmegyek, lefekszem, elalszom...
Üzenet Líbiából: Azt jól teszed mao, ha hoztok jó kokaint de vigyázz! 3pokit nőül venné-e Cselszi Clintont? Körbeugrálná-e békaügetésben a rosztovi kisállattemetőt??? Este hatkor???
És engem bírálsz, te? Jól teszed. Ez végre újra nedvesíti elfeledett mezőim. A puskatus keményen a beleim közé vág. Félek. Értitek? Érted te ezt dzsingas?
A disznóölés szent. Mindaz, ami itt folyik, de csak a varrónő látja, a másik szobában, zizzen a paplanom, omlik a jókedv.
harom fejtelen ember rohant at elottem, voros labuk volt es harom tenyeruk, a billentyuzeten szazhet gomb, gondoltam nem igaz
mint amikor gyerekkoromban a kerekparom kulloi koze tettem a labam es kettszer megpordultem sajat tengelyem es a szomszed haza korul, aztan tovabb mentem
