Bemutatkozás: |
A bĂ©kamotĂvum fenyegetve elĂ´tört:
a lány remegôn bagyulálta magát a mocsárba,
tĂ©tova rĂ´t alak állt a sĂnek elĂ´tt Ă´rt,
mozdony dohogott szemrehányó bodrot okádva.
Forró, mérges gôzökön át a hártya-azúrba
rontott be a szélmazurka vadul;
testemet, járdát, július lángja kigyújtja,
rá cigaretta-csikkek: csókok raja hull.
Hagyd a várost, hagyd az ostoba házsorokat,
menj a mezôre: hajoljon rád napfény aranysárga.
SzĂvj melled szivacsába mámorĂtĂł borokat,
záporozzon csók orcád izzó parazsára.
|