Bemutatkozás: |
Nékem elsôbben, vagy néki?
Nem tudván, ma vagy holnap.
Az elôl menôk, az ôket követôk,
Többen vagyunk, mint fatörzsön a harmatcseppek,
Többen vagyunk, mint ágakon a harmatcseppek,
Miként a hajnal rózsaorcája,
Alkonyatra fehér csontok leszünk,
Meglegyint a múlandóság szele,
Bezárul két szembogár,
S a lélegzet megszakad örökre.
Üresen ásit a közönyös menny
Féregléted céltalan pokol
Pondrók ezerszám, melyekben
Önzô, vak lélek haldokol.
Sóvár sorsod lépes-mulandóság
Hasztalan könnyek, ostoba álmok
Rothadásod éhség-örökkévalóság
Lelkeddel pusztuló sikoltásod a
Semmibe vész: és nem szán a Világ! |