| Bemutatkozás: |
A hatvanas évektől filmeztem normál, majd 75-től S8-ra. A FF és Orwo filmeket magam hívtam. Később volt egy Pötter berendezésem, mely rögzitette a kamera futását egy kazettás magnón. Kockánként egy kapuzott 1000 Hz-es jelet küldött egy kis rádióadóval a keverőpult mellé telepített sztereó PHilips magnóra, mely a másik oldalra írta fel a pilotjeleket. Ezt perfoszalagra (szintén Pötter) másolva egy Elmo GS 1200-as géppel szinkronizáltam, úgy, hogy az AKai GX 4000-es re egy perforációolvasót ragasztottam fel, mely vezérelte az Elmot. Természetesen a filmekre egy géppel hangcsíkot ragasztottam, általában csak a 0,8-as főhangcsíkot. Később használtam egy Nizo 8060-as hangos S8-as kamerát, melyhez 60 méteres Kodak film is kapható volt. Ennek hatalmas előnye volt, hogy a 60 méteres filmedet akárhova vissza tudtad tekertetni trükközésekhez - pontos számláló mellett. (Gondolj a film feliratozására stb) Voltam olyan őrült, hogy a Kodak laborból visszakértem a kidobásra kárhoztatott 60 métere S8 -as kazettát és óvatosan szétszedve nemcsak azt tudtam meg, hogy ez a felvevő tetején kilógó 60 méteres orsó hogyan tud visszafelé is csévélni, hanem egy másik őrölt filmessel megismerkedve házilag töltöttem bele 60 méteres Agfa anyagot. Ez úgy történt, hogy a kolléga a 16-os Agfa filmet kettévágtra. Eldobta a perforációs részét és a másikat S8-ra perforálta. Vállalta az így leexponált film házi előhívását egy 110-es pvc cső alapú előhívó "Orgonában". Hát ez volt a 80-as évek elején a nagy videórobbanás előtt. |
