Bemutatkozás: |
Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú, ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, hogy soha sem fogja tudni megcsinálni a munkát, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Kifogásokat keres, hogy miért nem sikerül, másokat hibáztat, esetleg sajátmagára haragszik. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő seprűvonásra. Aztán megint csak a következőre.
Akkor örömöt szerez. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. Ha örömét leli benne. És így is kell. Igen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. És a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.”
Michael Ende Momo |