Nálunk nincs ebédidő. Se idő, se ebéd. :-)

Persze, a csuklós buszon nyomorgunk, mert beragad az eleje. Egy-egy ember kidöntésével azért hátra lehet mászni nagy nehezen, ahol még levegőt is kapni.

A világ nem érdemli meg, csak az "emberek". A probléma nagy része valóban ott van, hogy nem a megfelelő lénnyel beszélünk csúnyán. Vagy hogy nem kommunikálunk. De talán jobb lenne, ha senki sem engedhetné meg magának senkivel szemben a goromba bánásmódot, a dühös mutogatást. A lehetetlen határát súrolva. Csak akkor juthatunk előre. Legelőre.

Erősítenek, és mégis egyre nehezebb felállni. Régen tanultuk és feledjük, hogyan kell túllépni a - térden keletkező gennyes seb okozta - fájdalmon...

Szólnom kell, mert szájon nem vághatok senkit... És nem is megoldás. Puhítani kell, mert ha hirtelen megsütöm, megkeményedik. Valahogy el kell találni a hőfokot, az időtartamot. Még így is lehet pocsék, keserű a leves.

Ahogy elnézem, most is megmondják a szakik, hogy mi a frankó válasz. Én elhiszem, hogy kell az irodalmi ismeret, a globális gondolkodás, az értelmi és érzelmi összefüggések megértése, de nem értem, miért kell tudományos szempontból megközelíteni két vers összehasonlítását. Nem lehetett könnyű a feladatsor és a kifejtés sem, éppen ezért nem kéne elvárni extra követelményeket a megoldásoknál. A gyerek jó esetben látja a párhuzamot, húz néhány merőleges vonalat, aztán rendben van. Kevesen pályáznak a Tudományos Akadémiába...

Azért azon nevetnék, ha valaki olyan példát említene, amit a kedves tanár nem olvasott... Vagy inkább sírnék a lepontozáson. Mert valószínűleg nem venné a fáradságot, hogy belekukkantson a javítás ideje alatt.

A Híradón is csak röhögni tudtam. Megszólalt egy újfajta illetékes, hogy anno azért találták ki a kétszintű érettségit, hogy az egyetemek megköveteljék az emeltet. Hát nem. Legalábbis velünk ezt elfelejtették közölni a bevezetéskor... Utólagos okoskodás.

Bízzunk benne, hogy az igazi tehetségek nem kallódnak el? Hogy ott énekelnek a Megasztárban? Hogy lapozzuk a verseskötetüket a könyvesboltban? Mást nem tehetünk akkor sem, ha tudjuk, hogy a kapcsolatok és a pénz irányítják szépséges világunkat.

Igen, azt hiszem, nagyon jól leírtad a diák és a felnőtt ember közötti különbséget. A tanulónak kell az elismerés, a támogatás. Mi pedig néha elgyengülünk és szükségünk van a visszajelzésre, bár nagyon jól tudjuk magunkban, hogy jól végezzük a dolgunkat - magunkhoz mérten. Csak sokan kiábrándultságból, kényelemből vagy ki tudja, milyen gonosz szándéktól vezérelten még a munkájukat is elfelejtik tisztességgel ellátni. (Szerencsére ez nálunk nem igen jellemző.)

Én sem dolgoztam túl sokáig pénteken, de azért hintaágyban pihenni nem volt érkezésem. :-)

Talán én is megvagyok.

Jó a hét, hétköznap, mindegy. Végülis szombat is lehet. Hja, péntek du. nem jó.