Én azt a tanácsot tudom adni, amit én jónak látok. Ami persze nem azt jelenti, hogy ez az etalon. Ezért elolvasod és vagy megfogadod vagy túl lépsz rajta.

Leírom az én fotózási nézeteimet tömören.

1. Nem rakok fő témát középre, csak ha tényleg nagyon kell. Szimmetriát sem igazán szeretem, csak ha indokolt. Szimmetria indokolt szakrális, vallási jellegű témáknál (Seeman tanítása, amivel egyetértek tökéletesen).

2. A lényeges kép elemeket elkülönítem a lényegtelentől, fénnyel, képkivágással vagy DOF-fal.

3. Nem törekszem a tökéletes megvilágításra. Nem baj, ha valahol beég a kép, az fehér lesz úgy is és az sem baj, ha a sötétszürke feketébe bukik be.

4. A néző nem volt a helyszínen (legalábbis az esetek többségében) nem tudja milyenek voltak a színek. Ezért én szoktam is kicsit csalni. A döglött égboltra ráhúztam volna LR-ben egy kis kéket. De lehet az egész kép is elbírta volna.

5. Ahol csak lehet próbálom a szemet vezettetni valamivel. Közelről a távoli felé, vagy a lényegtelentől a lényeges felé. Legyen "híd" köztük. Ha meg nincs köztük, akkor vagy leveszem a fényt (studió fotózás) vagy a DOF-ot úgy állítom be, vagy a képkivágást úgy szerkesztem meg.

6. Az ember ülve, állva kb. 50mm-es objektívnek megfelelően nézi egész életében a világot. Ha így mutatnám be, szerintem unalmas lenne. Érdekes gyújtótávolságú obit használok, vagy érdekes nézőpontot, vagy érdekes távolságot, stb.

Na, ennyi kb. a tömör felfogásom a fotózásról. Persze nem teljes, csak ami eszembe jutott.