Te is mindig újra beleesel annak  az antropomorf téveszmének a csapdájába, hogy szövegek olvastán a szövegek előállítójának tudatállapotaira nézve próbálsz meg következtetéseket levonni.

Amennyiben a szöveg jólformált, ez lehetetlen. Valós tudatállapotokra, esetleg rejtett szándékokra talán valamennyire a szövegszerkezet hibáiból lehetne következtetni (ld afáziakutatás), mint azt pl helyesen, ghoezeke mate teszi, de itt is el kellene tudni választani a szándékos hibát a szándéktalantól, ami egy szinttel följebb hozza létre ugyanazt a feloldhatatlan dilemmát.

Bele kell hát nyugodni, hogy a szöveg önmaga tekintendő létezőnek, függetlenül mögé képzelt szándékoktól vagy lélekállapotoktól, és a mögötte meghúzódó valóság felfejtése végső soron lehetetlen, tükör által látunk itt is, mint a valóság egyéb elemei dolgában is,  s homályosan...