Nekem megteszi így. (Nem tudom, hogy kell írni. :-))

 

Én néha a melóhelyen érzem úgy, hogy jól jönne egy kis szieszta. Ma pont az jutott eszembe, hogy a tavaszi fáradtság simán kitart az ősz végéig. :-D

 

2 vagy 37Y. Volt már példa büntetésre. De én szorgalmasan lyukasztok. :-) (Pedig ma alig fértem fel. Olyan is volt, hogy két megállót ment a busz, mire a lyukasztót elértem...)

Én nem akarom feladni. Nem vagyok egy angyal, és tökéletes sem. De igyekszem mindent megtenni azért, hogy jobb legyen a világ. (Mekkora szöveg! Mondhatnák rá: ló*art!) Sajnos, vagy nem, könnyedén alkalmazkodok - a rossz körülményekhez is és nem küzdök eléggé, de nincs hozzá erőm. Viszont, ha meglátom, hogy valaki negatívan áll valamihez, vagy éppen "mutogatja a középső ujját", akkor tudom, hogy ez nem helyes, és ha olyan valaki teszi, aki némileg hallgat a véleményemre, akkor figyelmeztetem is.

Talán hibáztatni nem lehet, de szólni igen. Arcjátékkal kifejezni az érzelmeket, töltődni és továbbadni - ez nem csak lehetőség, de kötelesség is. Segíteni, jelezni. Mosolyogni, szomorkodni. Mert ezek az apró dolgok tesznek emberré valakit.

Pontozásos magyarérettségi... Mondjuk a rizsásnál is pofára mehetett. Az érdekes fűszerezés még az az újban, hogy hiába tanultad meg 4 éven keresztül, hogy a tanárod mit vár el, mert nem is hozzá, hanem egy felsőjanihoz kellene alkalmazkodnod a válaszaiddal, aki összeállította a megoldókulcsot. A javítófüzet ad egy olyan keretet, amibe nem férsz bele, a tanár látja, hogy köze nincs a feleleteidnek ahhoz, ami ott van, és bár elfogadhatna egyéb választ is, eszébe sincs. (Rühell annyira, hogy ne legyen.)

Ahogy mondod. A lényeg, hogy van véleménye. És bár lehet rossz, amit érez vagy gondol (ha másképp nézzük a mondatot), de a vizsgáztatásnál már nem az a pedagógus feladata, hogy ebbe belekössön. A középiskola átlagos évei alatt kellett volna nevelnie a diákot, az érettségin már csak osztályoznia kéne a kialakult eredményt. (És részben okolhatja magát, ha a felnőtt gyerek elkallódik vagy negatív emberré válik.)

Aztán hálát adhatunk az égnek, hogy néha mégis kifejezhetjük a véleményünket, hogy ritkán felfigyelnek a képességeinkre, hogy egy évben egyszer elismerik a munkánkat egy fél mondattal. És hasonló kicsiny nagyságoknak.

 

Mondasz valamit. Bölcsen bólogatunk, hogy ilyen a világ, meg kell tanulni, ahelyett, hogy lépnénk ellene. De hogyan? Icipici tipegéssel, elsöprő lendületű udvariassággal, toleranciával, tisztességgel. Hiszek abban, hogy ettől lesz jobb.

Jövő hét ok, így elsőre. Ez a hétvége valóban sűrűnek ígérkezik. Ballagás, május 1., anyák napja. Már most a fejem tetején állok. :-)

 

Örülök, hogy megjelentél ismét. Hogy szolgál az egészséged mostanában?