Ezzel teljesen egyetértek.

Azonban engem valóban érdekel, hogy miért ütközik nehézségbe ezekről a kérdésekről eszmét cserélni?

Miért van az, hogy ha bármilyen hasonló téma, -akár a MÁV, akár, háborús cselekedetek kapcsán - kerül tárgyalásra rövid úton az egyre durvuló indulatok miatt a fórum szemétdombjára kerül?

Honnan vannak azok az indulatok, melyek megakadályozzák a párbeszédet?

Valaki felvetette az imént, hogy a nemzeti összefogásról kellene beszélnünk.

De lehet-e úgy nemzeti összefogás, hogy megoldatlan, feldolgozatlan problémákat hurcolunk?

Hogy lehet az, hogy életem első 30 évében fel sem merültek ilyen kérdések, de a 90-es évek óta egyre gyakrabban találkozom ezekkel?

Mégiscsak igaz lehet, hogy a fel nem dolgozott trauma, megakadályozza a normális viszonyulást.