KO (kapcsolat.hu-módra)

Ennyi megroggyanás után már a KO következett.


Az eddigi menetek fájhattak nagyon a ringbe lépő baloldali vezérképviseletnek. Látszott már a sok sérülés, a fagyasztott bőrrepedések csak ideig óráig szüntették meg a vérzéseket. A számozott igazolványokkal is rendelkező törzsközönség ennek ellenére önfeledten, nosztalgiázva, a régi szép időkre emlékezve még buzdított. Ez egy másik korosztály. Ugyanúgy, mint a szimpátiából szurkolók. Kicsit öregecskék, akik még emlékeztek a szebb napokat megélt élversenyzőre, a szegfűs bajnokra. Az ifjabbak már elpártoltak, közülük egyesek még szánalomból, szüleik iránti tiszteletből kitartottak, buzdítva be-be kiabáltak egy-egy tarts ki szólamot, de egyre erőtlenebbül, már ők is látták, ez itt a vég.

A szorítósegédek monoton tették a dolgukat, ápolták a roggyant versenyzőt, törölgették meggyötört izzadt testét, kötelességtudóan, már érzelem nélkül, beletörődve a biztos vereségbe.
Az edzők még próbálkoztak a lehetetlennel, bíztatásuk azonban már olyan volt, mintha feladták volna az utolsó kenetet. A menedzserek mind felszívódtak, kerülve a nyílvánosságot, más versenyzőt kerestek, ahol majd többet profitálhatnak. Ilyen ez a bruszt, adok-kapok, ütöm-vágom a másikat....

A vezérképviselet már tántorgott..Többé már nem tudta kihúzni magát. Az utolsó menetnek is csak ők tulajdonítottak jelentőséget. A vereség el volt könyvelve. Már nem lehetett ennél csúfosabb. Nem kellett volna ennyire szétveretni magát. De ő még is a ringbe szállt. A végsőkig kitartott. Csak tántorgott szédülten s közben úgy tett, mintha magánál lett volna. Le kellett volna korábban fújni már! Eleget ütötték. És hány mélyütést kapott. Meg fondorlatos fogást, alattomost, hogy senki se lássa, csak veszítse el minden menetben erejét.

Már nincs több idő. Nem bírta ki. A kiütés bekövetkezett, pontban hétkor, mikor megszólalt a gong. Utána jön majd az orvos, meg a sok-sok tudós magyarázat, hibakeresés, önigazolás, önsajnálat és feddések sorozata. Igazolása mindannak ami történt. Ehhez mindenki ért. Aztán emlékkönyvbe kerül majd ő is, mint eddig a többiek.Volt egy bajnok, a baloldal vezérképviselete, a vörös szegfűs, aki csúfos vereséggel befejezve pályafutását, maradandó sérüléseket szenvedett. Nincs mese, ilyen a világ. Új versenyzők jönnek, közben a régi szurkolók is elfogynak majd. Mindig is így volt. Miért is lenne ezután másképp. De milyen virág lesz majd a szegfű helyett?