Ritmusváltás, egy dalban két dal? Valójában egy lassú keret fogja közre a gyors részt. Nekem tetszik. :)
Katie kísérletezett kicsit. Azt kérdezte, miért ne lehetne egy dalban úgymond két dal, miért kellene ragaszkodnia a könnyűzenében szokásos formákhoz? A klasszikus zenében egy mű állhat több tételből, miért ne nézhetne ki így egy dal is? Guy Chambers is, Polly Scattergood is megjegyezte, hogy különösen tetszett nekik Katie nyitott hozzáállása, kísérletezőkedve, bátorsága az album elkészítésénél.
Bár szerintem végül azzal a tizenkét dallal, amit az eredetileg felvett tizennyolcból az albumra kiválogattak, sokkal hagyományosabb lett a lemez, mint amilyen lehetett volna.
A "The Flood" egyáltalán nem az album legjellemzőbb dala, azon most egyébként is szinte tizenkét különböző stílusú dal van. Mondjuk bizonytalan vagyok, mert egyelőre még jó párat nem ismerhetünk.
Bár már elég sokat igen.

1. I'd Love To Kill You (Katie Melua/ )
2. The Flood (Katie Melua/Guy Chambers/Lauren Christy)
3. A Happy Place (Katie Melua/ )
4. A Moment Of Madness (Katie Melua/ )
5. Red Balloons (Katie Melua/Polly Scattergood)
6. Tiny Alien (Katie Melua/ )
7. No Fear Of Heights (Katie Melua/ )
8. The One I Love Is Gone (Bill Monroe, "a bluegrass atyja"])(eredeti előadó: Hazel Dickens)
9. Plague Of Love (Katie Melua/Rick Nowels)
10. God On The Drums, Devil On The Bass (Katie Melua/Mike Batt)
11. Twisted (Katie Melua/Rick Nowels)
12. The House (Katie Melua/ )

(Ez az utolsó egyértelműen Katie versére készült. Ilyen szövegekből megírt egy albumra valót - miután az utóbbi időben elég sok időt töltött olvasta Elizabeth Bishop és más hasonló költők verseinek olvasgatásával, részben hogy fejlessze szerinte hiányos poétai képességeit, angol stílusát - , de végül itt nem használta fel azokat, mert túl sötétre sikerültek, megmaradtak verseknek. Kivétel a "The House", amit felhasználtak az albumon.)