Áldjuk a döntésünket, hogy hazajöttünk vasárnap a kocsival, még azóta is kint dekkolhatnánk, és a holnap reggeli járat is teljesen bizonytalan.

Akkor most jön a beszámoló:

Pénteken sikerült bejárnunk a bútorkiállítást, gyakorlatilag mindent megnéztünk, ami érdekelt. Bár tény, hogy tövig lejártuk a lábunkat, estére jajgattunk rendesen. A szállásra még bőven világosban megérkeztünk (Milánótól 30 km-re északra). B&B-ben szálltunk meg, nagyon elégedettek voltunk a szállással. Drága volt (Milánóhoz mépest még így is megfizethető), de tényleg teljes kiszolgálásban volt részünk. Üdvözlőital, keksz, süti; az előtérben kirakva folyamatosan többféle üdítő, ásványvíz, csoki, cukor, mogyoró.

Kis pihi után elindultunk kocsikázni, meg trattoriát keresni. Hát, bizony nem volt egyszerű, a kis külvárosokban nem tolonganak az éttermek. Szerencsére megtaláltuk a helyiek kedvenc pub-trattoria-szórakozóhelyét, nagyon kellemes esténk volt.

A reggeli egyenesen fenséges volt, melegszendvics, házisüti, kávé-tea-narancslé, vaj-lekvár-méz-nutella és többféle gyümölcs. Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, bár alig beszéletk angolul, így kissé nehézkes volt a kommunikáció.

A szombat városnézéssel telt: voltunk Monzában, megnéztük a pályát; Milánóban sétáltunk a belvárosban, a dóm környékén, és megnéztük a bevásárló utcát is. Az idő sajnos nem volt túl barátságos, elkezdett esni egy kicsit. Úgy döntöttünk, elmegyünk a Comói tóhoz, bízva a jobb időben. Odaérve először még ott is esett, kicsit autókáztunk a tó körül, majd az eső után, mikor kisütött a nap sétáltunk egy nagyot Comó belvárosában. Nagyon tetszett a tó környéke, szívesen visszamennék egyszer.

Délután már itthonról ment a hiszti, hogy hogy fogunk hazajutni. Este a házigazdáknál a neten tájékozódta, de néhány elérhetetlen telefonszámontúl nem tudtam meg semmi érdemlegeset. Úgy döntöttünk, nem foglalkozunk tovább a dologgal, élvezzük az estét, aztán reggel kimegyünk a reptérre, és minden kiderül.

Este bementünk Monzába, hogy keressünk egy új helyet, ahol vacsorázhatunk. Rengeteget mászkáltunk, de össz-vissz egy trattoriát találtunk a belvárosban, de az annyira tele volt, hogy kint álltak sorba az emberek. Mivel már nagyon éhesek voltunk, úgy döntöttünk, visszamegyünk a péntek esti helyre, abban legalább nem csalódtunk.

Reggel 6-kor indultunk a reptérre. A bérautót tele tankkal kellett visszavinni, így a reptérhez érve, a környéken elkezdtünk benzinkutat keresni. De vasárnap reggel nem úgy van az, hogy bemegyünk és tankolunk! Minden kút zárva, egy automata volt csak, ahol kp-val vagy a kút saját kártyájával lehet tankolni. Pénzből nem ad vissza, és olyat se lehet, hogy teletank, aztán fizet. Így bementünk Bergamóba (így itt is volt egy kis városnézés) pénzt váltani. Szinte sehol egy lélek, csak a vasútállomásnál, de ott meg senki nem volt hajlandó váltani. Végül találtunk egy nagyon szép kávéházat, ahol megreggeliztünk. Az így felváltott pénzzel már tudtunk tankolni. :)

Kocsileadás után irány a reptér, a hazautat meg már elmeséltem.

Üdv: E.