Az 1994-es szoci visszatérés nem annak következménye, hogy Antall gyenge kezű volt. Megpróbálom vázolni a helyzetet.
A rendszerváltás után egy dolog volt általános kívánság: szabaduljon meg az ország az mszmp minden örökségétől, kádereitől, híveitől. Volt kommunistázás vadul, és az emberek nem az eszükre hallgattak, hanem az érzelmeikre. Egy sor cifrán káromkodni tudó, de tehetségtelen, ostoba ember került magas pozícióba. Mondhatni, az egész ország a szabad dilettánsok pokoli színpada volt, az ember feje megfájdult a napi hülyeségtől.
Az Antall-kormány ugyanígy érintett volt az ügyben, pofázási képeszség alapján állt össze. Ám egy dolog a szónoki emelvény, és más dolog az állam irányítása, a napi és megelőző tapasztalatokra támaszkodó rutin. Kétszeres volt a hátrány: alkalmatlan emberek tobzódtak, akiknek tapasztalatuk sem volt. Tizedesből lettek marsallok egyik napról a másikra, tévesen.
Az akkori ellenzék - szdsz, mszp, fidesz - kéjelegve bombázta a kormányt, érvelésükhöz ezerszámra álltak elő a botrányok, a rossz döntések. Azért nyert az mszp, mert sikerült felépíteniük azt a képet a választóban, hogy a szakértelem bolsevik trükk, hogy a szállóige eredetét is magyarázzam, ha kiforgatva is.

Most nem arról van szó, hogy Orbán szerepét elemezzük, amiről neked itt nem sok látható fogalmad van. Fiatalok voltak, és elhitték, hogy a szélsőliberális manír megfelelően divatos és világkonform. Később aztán szembe is fordultak ezzel, hangsúlyeltolódás történt, maga Orbán is közeledett-megértőbb lett Antallal szemben, egy olyan narratívát kezdtek közvetíteni, hogy Antall halálos ágyán Viktort bízta meg szellemi örökségének továbbvitelével. Ekkortól lettek nemzeti konzervatívok.

Szóval valahogy így történt.