Nagy király volt az öreg, az való igaz.

"Állítólag egy alkalommal pénzt kért egy köztudottan fösvény embertől, aki nagyon sokáig késlekedett a dologgal. Diogenész türelme végül elfogyott, és így szólt az emberhez:
- Kenyérre kell, nem temetésre."

Bár állítólag mexívatták néha őtet is beszólásilag.

"Egyetlen ember tekintélyét tisztelte, igaz, komoly fenntartásokkal, és csupán rövid ideig: Platónét. Diogenész meglett korában is eljárt iskolájába, mert akkoriban ő képviselte a tudást, de ha Platón - véleménye szerint - ostobaságokat beszélt, harapósan elrohant, ugyanis nem értett egyet Platon aszkézisével és ideáival sem. Mégis becsülte. Ennek jeléül többször megtréfálta, nevetségessé viszont sosem tette. Platon idősebb korában, egy nagyvonalú általánosítással, úgy jellemezte az embert, hogy az egy "kétlábú tollatlan állat"; mire Diogenész Platón következő előadására magával vitt egy megkopasztott csirkét. A tollától megfosztott jószágot magasra tartotta, majd közölte a szintén bölcs és megdöbbent hallgatósággal, hogy: - Íme, Platón embere!
Platon rövid töprengés után fenntartva a definícióját, hozzátette: - ...és széles körmei vannak."