Allia, nem is az volt a lényegi információ, hogy más erőltet-e valamit, vagy sem, inkább magamban méláztam ezen a dolgon, hogy alapvetően szerintem szigorú szülő vagyok, egy rakás dolog van, amiben nem engedek szabad teret a gyerekek elképzelésinek, de van néhány, amiben teljesen rájuk hagytam, hogy mikor lépnek tovább a fejlődésben. Pl. a nagylánynál olyan sokáig engedtük az éjszakai pelenkát (pusztán azért, mert kérte, ki se próbáltuk nélküle), hogy végül egyszerre szoktak le a kicsivel.
quilla, a kisebbik lányom (4,5 éves) tavaly nyáron költözött át az utazóágyból egy szivacsra, de az is úgy ment, hogy költözéskor elhitettem vele, hogy a másik lakásban nem lesz hely az utazóágynak, amit mellesleg úgy imád, hogy a mai napig néha odamegy, és megsimogatja. Ez egy ilyen gyerek. Szeret szűk helyen aludni. A szivacson is annyi állatot tesz maga köré, hogy moccanni se lehessen tőlük :)
Babola_, én fogom a fejem, hogy mennyit küzdöttem a kicsivel a hálózsák miatt. Jómagam fázós vagyok, a nagylány is az. Persze hálózsákban altattam, és a kicsit is abban akartam (na ebben pl. nem akartam engedni, nehogy megfázzon), de a kis hisztis csak ordított állandóan, míg én adtam fel, és levettem róla a zsákot, hogy végre csend legyen. Azóta kitakarózva alszik, amitől mindig frászt kapok, ha járok feléjük éjjel, pedig már tudom, hogy ezt a gyereket belülről fűti valami. Sose fázik, télen nem hord kesztyűt, éjjel a legnagyobb hidegbe se kell neki zokni.
Jó a sokgyerekes anyáknak, ők tán kevesebbet aggódnak mindenfélén, mert tudják, hogy a gyerekek ezerfélék. Erről jut eszembe, anyabanyáról tudunk valamit?
Bünde, kitartás! Minden éjszaka csak nem lesz ilyen.