A behívás érdekes dolog.

Amikor voltunk az első órán, az oktató megfogta a pórázt, én elsétáltam legugoltam és hívtam Mephit. Ő meg rohant, ahogy csak a lába bírta, szinte a nyakamba borult. Én olyan büszke voltam, úgy örültem. Mellettünk volt a kis neveletlen labrador kislány, akinek egy igen bizonyltalan gazdija van. Amikor a labradort fogta az oktató és a gazdija hívta, a labrador szépen elszaladt mellette. Mire az oktató megjegyezte: Úgy hívjuk, hogy lássa a kutya mennyire várjuk és örülünk ha fut felénk és nagyon nagy dícséretet kapjon meg persze jutifalatot is. Ezzel csak azt akaram mondani, lehet, hogy nem érzi, hogy mennyire szereted és ezért bizonytalan.

... de ez csak egy gondolat részemről.