Én is kedvelem Heideggert, bár nem tartom olyan kiemelkedő (pláne nem zseniális) gondolkodónak, ahogyan szokás tekinteni rá és nem is a kedvencem. Vele kapcsolatban vannak bizonyos fenntartásaim, már ami az eredetiségét és a filozófiatörténetben kivívott előkelő helyét illeti. És nem a torzóban maradt főműve miatt. Egy jó ismerősöm (filozófus, a Sorbonne-on végzett) pl. volt olyan ádáz, és nem átallott kikeresni a Lét és Időből sorról-sorra azokat a gondolatokat, amiket - szintén konkrét hivatkozással - Kierkegaard korábban már megfogalmazott. Nem egy és nem kettő ilyen van. Persze ez önmagában még nem feltétlen von le sokat Heidegger érdemeiből és filozófiai konklúzióiból, de épp a megfogalmazásai, a rendkívül körülményes és nehézkes írásmódja teszi kvázi életidegenné őt. A gondolatait, a Lét és Idő konklúzióit valójában triviálisnak gondolom, amiknek szerintem a cirkalmas terminusai adnak egyfajta tudományos ízt. Mondom mindezt persze "a tévedés kockázatával". A kozmológiákkal kapcsolatban igazad van és ebben revideálom magam: tényleg nem feltétlen szükséges az empíria a filozófiában; valamely teória igaz lehet úgy is, hogy nem áll kapcsolatban az empíriával... Ám ez - leginkább Hume óta - megmarad esztétikumnak, egy szép hipotézisnek, műalkotásnak, amelynek igazságértékét igazából sosem lehet a priori igazolni. Hegel rendszere lehet jó (ellen)példa itt: felépített egy nagyjából koherens és konzisztens gondolati építményt, épp csak minimálisan sem korrelált a valósággal - sem kozmológiai, sem hétköznapi szinten, hogy az etikáról már ne is beszéljek -, hogy végül törvényszerűen bukjon meg. De ilyen lehet Boethius filozófiája is. Szép gondolatai voltak és pazar élmény olvasni őt, mégis ezer sebből vérző teória, amely szükségképp vált az idők során irrelevánssá. A pozitivista filozófia pedig (főleg a logikai pozitivisták, Carnap-pal az élükön) egész egyszerűen egy tarthatatlan filozófia számomra, egy pszichológiai jelenség, akik szimplifikálni szerették volna maguk - és követőik számára - a legtágabban felfogott életet, a létezést. Elfojtani, ill. racionalizálni akartak. Freud óta tudjuk, minek a megnyilvánulása ez. Mit kezdjek például azzal a véleménnyel, amely szerint a metafizika kiküszöbölendő, mondván, hogy az pusztán egy "életérzés"? (Carnap) Nem véletlenül jutott viszonylag hamar zsákutcába a pozitivizmus és követőinek (elsősorban a Bécsi kör-t értve itt) intenciói...