Gondoltam, ha már ilyen kellemes társaságba cseppenék, megosztanám veletek néhány hammondos élményemet. Valamikor a múlt évszázadban mind vendéglátós zenész a "skandináv éjszakák" során volt szerencsém volt pár szót váltan MR. Don Leslievel. Igen azzal az uriemberrel aki feltalálta nekünk azt a furcsa "hangfalat".

Nos elmesélte hogyan is született meg a gondolat.

"1930-ban kint áldogáltam az utcán és figyeltem  azt a teherautót, amelyikre egy hatalmas hangszóró volt felszerelve. Az ott furikázott fel s alá az utcába és üvöltött.

Elment, visszajött. Ez adta az ötletet a dopler effektusra. Amatőr zenész voltam egy Hammond orgonával a hónom alatt, de nem szerettem a hangját, túl tiszta és olyan volt mint egy templomi hangszer. Az a doppler nem hagyott nyugodni, vettem egy 1 dolláros horn típusu hangszórót, olyasmi mint a gramafon,rászereltem egy forgó lapra alája tettem egy másik hangszórót. És jött a doppler.! Amikor gyorsabban forgattam olyasmit hallotam mint a vibrató. Hát valahogy így kezdődőtt.

Mr Bob Mitchel a feleségemmel együtt dolgozott egy helyi rádiónál, és eljött meghallgatni az én Hammond orgonám hangját. Mindjárt mondta, hogy ő fog játszani ezen és a saját hammondján a rádióban. Így aztán hallották ezt a furcsa hangot mindenfelé a környéken. Az idő ment, jöttek technikusok, mérnökök és 1941 -re elkészült az első , nevemről nevezett Leslie hangfal.

Laurens ( Hammond) nem örült neki. Mindent megpróbált hogy helyettesítse, csinált dupla generátort, vibratokat, de azt a hangot amit én találtam ki elektronikával nem tudta elérni. nem voltunk jóba.

Aztán az idő megadta a választ"

Valahogy így történt a mi pár perces találkánk, a történet talán nem a legpontosabb de én már a koromnál fogva is felejtek, nézzétek el.

És Hammond forever!