Ez a taktika nálam is, hogy hangosan elmondom, "köszönsz, ugye"? Mi már csak részben vagyunk benne a kisiskolás korban, s meg kell mondanom, az a para a köszönéssel sokkal kevésbé jelentős, mint amit a most kamaszodóval átélünk. Tudnillik vele már nem megértő a külvilág, bár hangosan köszön minden szomszédnak. úgy érzik, nevelni kell. Így, mikor Jó reggelt! vagy Jó napot! köszön kioktatják, hogy nem így kell: "Csókolom!, Jónapot kívánok!" stb, "Téged nem tanítottak meg a szüleid rendesen köszönni?"Na ilyenkor volna néhány szavam hozzájuk, de persze ezt akkor teszik, amikor mi szülők nem vagyunk ott.:) Úgyhogy nem akarlak biztatni titeket, de ez csak rosszabb lesz. Pedig milyen büszke vagyok mindre, hogy köszönnek!