én azt szoktam mondani a gyereknek, hogy egyszerűen csak köszönjön úgy, ahogy én, az tuti lesz.
de ettől még nem köszön rendszeresen és utóbb bejelenti, hogy véletlenül nem figyeltem és elfelejtettem. :) de én mondjuk megértem őt, egyszerűen csak nem szereti az idegeneket, a felnőtteket, nem szereti ezt a köszönés-cécót, nem az a fajta mások elé bátran kiálós és mindent eldumálós gyerek. mindig elmondom, hogy azt szeretném, ha köszönne mindenkinek, akinek én köszönök és azt, amit én köszönök, de különösebb ügyet nem csinálok ebből, én annyira biztos vagyok benne, hogy felnőtt korában majd fog köszönni, hogy nagyon, nem ezen múlik.