Tisztelt barátom, azt hiszem az alábbi a NOL -fórumán található bejegyzésnél találóbbat magam sem olvastam még. Úgyhiszem 65 évvel a történtek után ideje lenne mindannyiunknak így gondolkodni:

"Annyit jegyeznék meg, hogy a magyar zsidóságnak kerülnie kellene a Szovjetunióval szemben azt a megközelítést, hogy "az ellenségem ellensége a barátom". Attól, hogy a Szovjetuniónak döntő része volt a náci Németország legyőzésében, attól még még nem ő a "jó hatalom".

A szovjet rendszer semmivel sem volt kevésbé gyilkos, mint a náci, és amikor a zsidók - pusztán azért, mert a a világnak ezen a felén kétségtelenül a Vörös Hadsereg győzte le a németeket - kiállnak azon Szovjetunió mellett, amelyet nagyon sokkal éppoly okkal gyűlölnek, mint ők a III. Birodalmat, akkor - egy vita logikájából és dramaturgiájából következően - szinte törvényszerűen nyomják a vitapartnerüket a nácik oldalára, holott az illető esetleg nem is tartozik oda.

Másképp: ha a zsidóság képes szemet hunyni a XX. sz. talán legrettenetesebb rendszerének bűnei felett, azért mert az legyőzte az ő ellenségeit, akkor viszont nem tehet szemrehányást azoknak, akik hajlandók szemet hunyni a nácizmus bűnei felett azért, mert a III. Birodalom megpróbálta legyőzni a Szovjetuniót.

Itt meg kellene állni, és együtt megállapítani, hogy:
1. mind a nácizmus, mind a bolsevizmus gyilkos eszme és gyilkos rendszer volt;
2. a bűneiket az sem relativizálja, hogy tettek hasznos dolgokat (mert amennyire hasznos volt az, hogy a Szovjetunió legyőzte a III. Birodalmat, éppoly annyira hasznos lett volna az is, ha Hitler legyőzi a Szovjetuniót - leghasznosabb persze az lett volna, ha "legyőzik egymást" és helyükbe, mint gomba a földből, virágzó demokráciák nőnek ki, de ekkor ugye felébredtünk, bili meg a kezünk és stb.)

A zsidóknak végig kellene gondolni azt, hogy Sztálin nem azért küldött a halálba több millió vöröskatonát, hogy őket megmentse a Holocausttól, sőt. Végig kellene gondolni, hogy hogyan bánt a Szovjetunió a saját zsidóságával, ide értve azt is, hogy a szovjet rendszer tízmilliós nagyságrendű áldozata közül mennyi lehetett a zsidó. A Gulágon elpusztult zsidó százezreknek feltehetőleg csekély vigaszt jelent, hogy az őket legyilkoló rendszer viszont megmentette a budapesti gettóba szorult zsidó polgárságot.

Azt sem szabadna elfelejteniük, hogy éppen mire készült Sztálin, amikor a Jóisten elszólította körünkből, gyászba borítva ezáltal a világ békeszerető dolgozóinak millióit.
Aki zsidó létére nem tudná, hogy 1953 tavaszán mit óhajtott a generalisszimusz végrehajtani, írja be a gugliba: "zsidó orvosok pere".

Az az érvelés pedig, hogy "de Németország támadta meg szegény ártatlan Szovjetuniót és nem fordítva", teljesen értelmetlen, mert a történelem logikájából következően egyiknek meg kellett ezt tennie, és ma már minden komoly történész egyetért abban, hogy ha Hitler nem támad, előbb-utóbb Sztálin támadt volna. Mindkét rendszer agresszív volt, mindkettő igényelte a háborút, és mindkettő tudta: két ilyen típusú, erejű és mentalitású hatalom nem létezhet hosszú távon együtt Európában. Mindkettőnek támadnia kellett.
Sztálin nem volt szelídebb vagy békeszeretőbb, csak Hitler előbb készült fel. Ennyi.

Összefoglalva: a zsidóság számára az a paradox helyzet állt elő, hogy az egyik ördög karmaiból a másik ördög katonái szabadították meg - egyébként a legcsekélyebb feléjük irányuló jószándék nélkül.
Ha azonban emiatt elkezdik védeni azt a másik ördögöt, akkor morálisan közösséget vállalnak annak egyéb tetteivel is, és ezt nem lenne szabad - természetesen ugyanúgy, ahogy nem szabad morális közösséget vállalni másoknak a III. Birodalom zsidópolitikájával szemben."

Balango
2010. 02. 14. 8:23