Nem személyes jövőről írtam.
Olvasd vissza, nehéz máshogy érteni. :)

Attól, ami a fantáziádban van. (Bocsi, de ugye tudod, hogy a reális és irrális félelem között mi a különbség?)
Na, például ez is.
Nem tudod, hogy mi az, amitől én undorodom, meg se próbálod megkérdezni, kideríteni, megérteni, de azt ezek nélkül is tudod, hogy az nem valós, hanem csupán az én fantáziámban van, no és miután pontosítottam, hogy nem is annyira félelem, hanem inkább undor beírod, hogy tudom-e a különbséget a reális és az irreális félelem között.
Komolyan mondom, mintha nem is egy nyelven beszélnénk.

Most túl azon, hogy én mennyire tartom magam klasszikus értelemben "entellektüellnek", azt gondolom, hogy ha én megmaradok a vitának azon a szintjén, hogy a legocsmányabb személyeskedő sértésekre sem reagálok, azzal önmagában is elérek egy hatást.
Nos, azt én sem tudom, hogy mennyire tartod magad minek, én csak azt tudom, hogy a közléseid erősen azt a látszatot keltik, hogy entellektüelnek tartod magad.
De nem is ez a lényeges, hanem a mondatod második része. Ugyanis már megint elbeszélünk egymás mellett. Én nem az udvarissági formulákról vagy a diskurzus bibliaköri cizelláltságáról beszéltem, engem például csöppet sem zavar az, ha elküldenek a tripperes kurvaanyámat a ravatalon megbaszni, ha e mellett az indulati elem mellett értelmes és értékes gondolatok is vannak.
Az zavar, ha elvileg értelmes ember (az a bizonyos entellektüel) beáll az ergyák közé röfögni, mert az ergyák utálják azt, akit ő is utál és imádják azt, akit ő is imád és ezek miatt már annak a bizonyos értelmes embernek rögtön meg is éri lemenni kutyába.
Soroltam konkrét példákat, elmondtam, hogy szerintem mi lenne az üdvösebb hozzáállás, de mindezt lényegében figyelmen kívül hagytad, pedig ez lenne a halálosan fontos, nem fiszem-faszom percemberkék szellentéseit elemezgetni.

A helyrerakást egy kicsit másképp képzelem el. Aligha működik direkt módon.
Nekem ezt ne mondd, mert én is kipróbáltam és működik. Ez a klasszikus csoportnyomás-dolog, indul egy topik, aminek az apropója egy olyan dolog, amiről egy entellektüelnek van tárgyi tudása és véleménye. Na, az utóbbi időkben ez a folyamat úgy zajlik, hogy a topiknyitást követően beözönlik az ártányok hada és egymást erősítve elkezdik a legótvarabb baromságokat nyomatni, ha kéred, hozok pár konkrét topikot is. Namost, ha egy ilyen topikban már az elején akad két-három olyan nick, akik lehűtik a nagyonhülyéket azzal, hogy elmondják nekik, miszerint tételesen is a legostobább faszságokat vezették elő, akkor ezek a lükék többnyire elbizonytalanodnak, mert lássuk be, hogy szerencsétlen tévelygők ők, akik valójában kapaszkodót keresnek.
De ha a homály oszlatása helyett az értelmes ember is beáll a hülyék mögé, akkor ezzel mintegy roppant erős társas támogatást kapnak a hülyeségek még hangosabb forszérozásához. Aminek ugye az lesz a következménye, hogy a topik a nettó baromságok tárháza lesz, valamint a hülyék is megerősítést kapnak ahhoz, hogy csak így tovább, így kell ezt.

Tehát igen, az entellektüel ad egy mintát, például azt, hogy ha a tudást valaki véleménnyel próbálja helyettesíteni, az egy bizonyos szint fölött nem akceptálható. Mert a tudás egy érték, és egy értékalapú társadalomban az ilyesmit védeni illene, nem?

És, hogy a topicot is érintsem, éppen ettől hiteltelen a két szereplő.
Molnár és Gyurcsány.
Ők nem az én problémám, szarom én le őket. Nem lenne baj látni, hogy az említett urak csupán jelenségek, olyan jelenségek, amelyek megjelenésének komoly társadalmi okai vannak, és érzésem szerint ez a választóvonal a drukkerség és a társadalmi párbeszéd között, jelesül, hogy a drukker a sztárokról akar állandóan beszélni, odi et amo, míg az entellektüel a jelenségekről.
Téged komolyan foglalkoztatna az, hogy Rogánné nem tud szarni a féje jelenlétében? :))