"Baba, Krasznai Henrietta, férjével, a rokkantnyugdíjas, munkaképtelen Antival az egyik északnyugati külvárosban, Cronenbourgban lakik, egy tízemeletes bérházban. Ebben az utcában él nagyanyja, Frima, Kolompár Friderika is, és két nagybátyja, Sanyi és Bandi a családjaikkal. Babáék négy gyereket nevelnek egy négyszobás szociális bérlakásban. A fiatalasszony néhány hónapja négyórás munkát kapott - december 31-ig szóló szerződéssel - a helyi munkaközvetítőben: lépcsőházakat takarít.

A nappaliban ülünk le a bőr ülőgarnitúrára, a sarokban mahagóni színű bárszekrény és bárpult áll. Amikor a jövedelmükről kérdezem őket, sorolják: Anti rokkantnyugdíjat kap, 600 eurót. Baba a lépcsőháztakarítással 5-600 eurót keres, munkaszerződésének a lejárta után 450 euró segélyre számíthat. A gyerekek után járó családi pótlék pedig 500 euró. Így egy hónapban 1600-1700 euróból élnek.

Szeretnénk innen már elköltözni, mondja Baba. A házunkban élő arab és török gyerekek verekedősek, nem is szívesen engedem le a gyerekeket a játszótérre. A lépcsőház is piszkos. A legjobb az volna, ha határozatlan idejű munkaszerződéshez jutnék, és akkor kölcsönből vehetnénk egy kis házat. De ez az én nyelvtudásommal szinte lehetetlen.+