Szeretném felverni lelkem dalával

A szomorúk szivét, a világot.

Most megbocsátok annak is,

Aki bántott.

 

Szeretném a keblemre ölelni az

Életért küzdő, fájó rabot.

Szeretném feltámasztani,

Aki halott.

 

Szeretném, hogyha lassabban forogna

És végre megállna a nagy kerék.

De a legjobban szeretném,

Ha szeretnék.

 

És szeretnék alkotni csodásat és

Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot

S aztán meghalni: Mert én a

Mámor vagyok.

                       (József  Attila: Mámor - 1921. szept. 24.)