Hányatott kúltúra

 

2010-02-19 18:44

Debrecen – Amikor tizenéves koromban először voltam színházban elkövettük azt a csíntevést, hogy kitekertünk egy színes villanykörtét a páholyból a célból, hogy hazavigyük a kollégiumba. Akkoriban hiánycikk volt a piros égő.

Mindezeket azért mondom el, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy mi sem voltunk szentek. Azért írtam le ezeket, mert nagyon elszomorító történetet hallottam, aminek köze van a színházhoz meg kulturálatlansághoz. Mert odahányni (jobb kifejezést nem tudok) a színházba az bizony kulturálatlan dolog. Pár napja történt, hogy tizenéves fiatalok mentek csoportosan a stúdiószínházba és egyikük alaposan beitalozott. Úgy tíz perce mehetett az előadás, amikor is megtörtént a probléma. A körülötte ülők is kaptak a termékből, és rövidesen kellemetlen cefreszag lepte be a termet. Az előadás persze ideiglenesen leállt. Szellőztetni kellett, felmosni, lehányt öltönyöket úgy-ahogy helyrehozni, lerészegedett fiatalt friss levegőre vinni.

Nyilvánvalóan kellemetlen perceket élhettek át a színészek is, hiszen kevés olyan előadás van, ahol a kezdést követően máris szünet következik.

Az előadást aztán megtartották, a közönség pedig elismerően tapsolt, talán a fiatal is kijózanodott a végére.

Amikor mi kiloptuk a színes égőt a Csokonai Színházból az osztályfőnökünk az előadás után a ruhatárnál lekevert egy-egy fülest és mi megszégyenülten leadtuk a lopott holmit a ruhatáros néninek. Azóta nem loptam villanyégőket. Mást sem.

Sajnos nem tudom, hogy a fent leírt eset után elbeszélgetett -e a fiatallal az osztályfőnöke. Önök szerint?