Igen, nagyon érzékenyek a sugárzásmérő műszerek, és ahhoz, hogy bármilyen tárgynak a sugárszennyezettségét meg tudd ítélni mérés alapján, ahhoz ismerni kell a természetes háttérsugárzást is. Mivel az változó attól függően, hogy hol vagy, pl. még attól is függ, hogy épületben vagy szabadban vagy, és még az sem mindegy, hogy milyen építőanyagból épült épületben vagy! Ezért csak összehasonlító méréseket tudsz végezni: pl. ha a hévízi víz sugárzását méred, többet fog mutatni a műszered, mintha pl. a Duna folyóét méred, mert a hévízi víz rádiumos! Az pedig még mindig hátra van, hogy ha egy tárgy sugároz, mi okozza a sugárzását, azt már kémiai analízissel lehet kimutatni, hogy pl. az ivóvízben milyen ionok vannak (kémiailag egyébként ugyanúgy viselkednek a radioaktív izotópok is, mint a stabilak). Pl. szilárd anyagot ha meggyújtod, annak lángfestése már sok mindent elárul: pl. a stroncium lángfestése kárminvörös, a céziumé pedig égszínkék (ez utóbbi elem erről is kapta az elnevezését). Ha kész a kvalitatív analízis, még mindig nem vagy készen, mert még hátravan a kvantitatív is. Radioaktív izotópok mennyiségéről a sugárzás mértéke is sokat elárul, egyébként pedig a stabil izotópok ionjaihoz hasonlóan titrálással állapítható meg a pontos mennyiség, persze, mindeközben be kell tartani a megfelelő sugárvédelmi előírásokat, főleg a stroncium és a cézium veszélyesek mert pl. a stroncium ún. "csontkereső" elem: a kalcium helyébe lép (D-vitamin nélkül is!), de a kalcium biológiai szerepét nem képes betölteni a csontokban, így csontritkulást, rosszabb esetben csontrákot okozhat!