Én odavaló vagyok? bár elég sűrűn úgy érzem hogy igen....és hiába mondja sok ember, hogy én feljebb állok az illetőnél, aki miatt ez az egész lezajlik bennem....úgy érzem, hogyha túllépek rajta, akkor el is felejtem örökre...de én nem akarom elfelejteni...és szerintem ő se..mert képes volt hívatlanul megjelenni a szülinapi bulimon ( ami mondjuk a pofátlanság teteje)
és enyhe idegösszeroppanást kaptam miután közöltem egyik bnőmmel aki marasztalta, hogy nem maradhat. és le is lépett....lesüllyedtem az Ő szintjére akkor sikeresen. gyűlöltem őt is, mert lehetőséget adott rá, hogy elküldjem, és magamat mert megtettem....