Itt vagyok, itt vagyok! :)
Csak most éppen visszaszokóban vagyok a munkába - végre! :) -, és bevallom, hát nem ehhez vagyok hozzászokva. :))) Tegnap, mint első nap után, már este fél 8-kor kókadoztam. :) De majd szépen, fokozatosan újra visszarázódok.
Oké, majd szólok, ha megyünk kirándulni, de tavaszig azért várjunk, mert ilyen hidegben nekem bőven elég annyi is, amíg a buszmegállóba elsétálok. :) És - amit mondjuk két héttel korábban el se mertem képzelni -, már az, hogy néhány óránál többet töltsek távol otthonról, nem is olyan rémisztő gondolat.
Ha ki kell rántani a szakadékból, akkor kiálts nyugodtan, mi itt vagyunk! De reméljük erre nem fog sor kerülni. Idővel majd sikerül tisztáznod magadban/magaddal/a világgal mindent, és felállsz a padlóról.
Igen, te nem szoktad visszafogni magad. :) De azóta ugye eltelt már pár év... Én is rengeteget változtam az 5 évvel ezelőtti önmagamhoz képest - és szerencsére pozitív irányban - legalábbis ezt mondják. :) Szerintem az erő és a lendület még ugyanúgy benned van, csak megtanultad kezelni - felnőttél. Tudod, mikor szabad elengedned magad, és mikor jobb, ha inkább csöndben maradsz. Ezért nem vagy már kamasz. :) Úgyhogy most, hogy szükséged van ezekre, ne fogd vissza magad, és higgy magadban! Az, hogy mekkora és milyen maradandó károkat szenvedsz az úton... nem rengeteg múlik magadon, hanem minden magadon múlik. Igen, sablonosan hangzik, de minden fejben dől el, és néha az ember rádöbben, hogy basszus, ez tényleg mennyire igaz. Csak legtöbbször könnyű másra fogni, hogy ez ezért, meg azért nem jött össze, nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Ha azt mondod, hogy igenis te fogsz győztesen kikerülni a harcból, akkor az úgy is lesz. Sebek nélkül persze nem megy, de az csak rajtad áll, hogy ezek a sebek mennyire fogják befolyásolni a további életedet. El kell fogadni, hogy áldozat nélkül nem lehet győzni, de a végeredményért megéri. ;) A lelki küzdelmek a legnehezebbek, de gondolj arra, hogy a végén milyen szépen fog sütni a nap. :) Azokat az új gondokat is le fogod simán győzni. És ha úgy van, kérj segítséget, ne küzdj velük egyedül.

Visszaolvasva... tényleg, ez mennyire sablonos, és ha benne van az ember, akkor csak azt mondja rá, hogy blablabla... De vannak helyzetek, mikor az ember megtanulja, hogy az életünket tényleg mi irányítjuk - ha ezzel tisztában vagyunk, és tényleg akarjuk. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez az út ne lenne tele kanyarokkal, de felállunk, és továbbmegyünk. Az életet sem adják ingyen. :)

Én, köszönöm, ahogy már írtam, tegnaptól dolgozom. Élvezem, a társaság már nagyon hiányzott. Persze ma még megkaptam, hogy még csak 2 napja dolgozok hosszú kihagyás után, úgyhogy még kímélnek - értsd ezt a beszólogatásra, cukkolásra, "bókolásra". :)))
És kijelentem, hogy jól vagyok. A gyógyszerek megtették a hatásukat - bizony vannak helyzetek, amikor fejet kell hajtani, és elfogadni, hogy gyógyszer nélkül bizony nem megy. Persze még mindig a megszokó állapotban vagyok, majd hónapok/évek múlva fogom teljesen felfogni, hogy "ajándékot" kaptam az élettől, de eldöntöttem magamban, hogy nem fogom hagyni, hogy a betegség irányítsa az életemet. Kellő komolysággal kezelem a helyzetet, betartom a szabályokat, szedem a gyógyszert, de nem úgy fogok úgy élni, hogy beteg vagyok: nem fogja befolyásolni az életemet. (ne adj Isten, persze ha újra kopogtat, akkor nem tudok mit tenni, el kell viselnem a jelenlétét...)
A megszokó állapothoz az is hozzátartozik, hogy bizony mégse ehetek azt, amit akarok, jó néhány dologról le kell mondanom, olyanról is, amiről régen el se tudtam képzelni, hogy kihagyjak az étrendemből, mert oda-vissza voltam/vagyok érte, de... valahogy nem is megy nehezen. Vagy még csak most érzem úgy, mert még nem telt el sok idő. Bár akkor meg majd azért lesz más a helyzet, mert akkor meg már sok idő eltelt, és hozzászoktam a nélkülözéshez... :) Ilyen pl. a tej, tejföl, jó kis baconszalonna, gyorséttermi kaja (bár nem ettem sokat, de imádoooom!), szénsavas üdítők, csoki, kakaó, kedvenc gyümölcseim egy része (kiwi, eper, körte, cseresznye...), vajas és krémes sütik, chipsek, zsíros és fűszeres ételek, rágó, alkohol (bár nem ittam sokat), sóska, kukorica, pizza, müzli, fokhagyma... szóval van egy-két megszorítás, aminek egy része nem is hülyeség, mert alapból az egészséges embernek sem tesznek jót. Így legalább rá vagyok kényszerítve, hogy miért ne egyek. :) De azt mondják, hogy igazából egyénfüggő ki milyen kaját bír el, csak általánosságban ajánlják, hogy ezeket ne együk. Most még nem vagyok kísérletezőkedvemben, de lehet majd a jövőben egyszer-kétszer el fogok csábulni - és lehet, hogy utána viselni kell a következményeket, de... :) Amúgy tej helyett most vettem rizsitalt. Kíváncsi vagyok, bár nem mindennapos fogyasztásra, mert elég drágák ezek a dolgok... Túróból és sajtból, vajból is zsírszegényt vettem, szóval azért most jól megválogatom, hogy mit veszek le a polcról. Még jó oldala is van ezeknek a megszorításoknak. :)

No pussz! :)