az én tapasztalatom szerint a gyerekek rugalmasak, kivételes esetek még nem borírják fel a rendet. Nálunk is volt, hogy nem fürdött aznap, vagy velünk aludt, mert nyűgös volt, ilyenektől még nem kapott rá azonnal az újdonságra. A szopiról meg annyit, hogy az igény szerinti szoptatás azoknak jó szerintem, akik nagyjából bíznak abban, hogy megértik, hogy a gyerek éhes-e vagy más baja van :) Én kezdő anyaként inkább betartottam a három órát, mint átlagos jellemzőt arra, hogy kb ennyiszer szoktak éhesek lenni (aztán majd meglátjuk a konkrét tapasztalatokat, mondtam), és így ha etetés után egy órával ordított, akkor nem arra gondoltam, hogy enni kér, hanem hogy minden egyebet kipróbáljak. Aztán ha semmi nem jött be, kapott cicit, de szerintem ennek legalább a felénél vígaszként használta, és amiatt hallgatott el :) Én semmilyen különbséget nem tudtam tenni üvöltés és üvöltés között, szóval botfülűeknek kevésbé ajánlott az igény szerinti szoptatás szerintem :)

A mérleg egyékbént nekem pont a fentiek miatt volt hasznos: eszembe nem jutott, hogy nem eszik eleget, pusztán azért kezdtük pár hetesen el, hogy minden etetéskor mérünk, mert így ha bármikor üvöltött, egyszerűen 90%-ra valószínűsítettem, hogy nem lehet éhes, képtelenség, ha egy órája evett 120-at három hetesen - így tehát meg sem próbáltam megint cicire tenni, csak ha már semmi nem ment. Nekem ez könnyebbség volt a nagy gondolatolvasás-gyakorlásban :)

Szóval ez is egy módszer :)

Cumisüvegről visszaszoktatásnál itt a házban egy lánynak nagyon bejött a Szoptanító vagy micsoda, ami valami kis csövecske, amit a cici mellé bekap, és azon is jön a szájába a cucc, konkrétan nem tudom, hogy működik, de ha valakinek ilyen gondja van, érdemes utánanézni.