Szóljál, hogyha felkészültél egy kirándulásra, és engem is vigyél magaddal!

Igen, ismerem a hármas jelszót. :-) De tényleg nagyon nehéz felállni a padlóról. Ami a betegségemen már régen túlmutat.

Nem is arról van szó, hogy visszafogom magam - tudod, hogy nem szoktam! :-DD Bár nagyon sokat változtam ebből a szempontból. Már nem vagyok az a felelőtlen, mindig visszapofázó kamasz, akinek megismertél. :-) Pedig sokat segítene nekem az az erő és lendület, ami akkor jellemzett. (Eltűnt a hitem?) De jobb befognom a szám. Egyelőre. Még tart a tisztázás. Magamban és magamon kívül. Aztán egyszer csak ki kell rántanotok a szakadékból, amibe talán belezuhanok.

Túlélem, a kérdés csak az, hogy mekkora és mennyire maradandó károkat szenvedek. (Rengeteg múlik magamon is, tudom, és én nagyon igyekszem.)

Igen, én nem akarok futni. Lehet, hogy ez a baj. Mindenesetre köszönöm a biztatást.

Több mondatot írtam, mint amennyit láttok, de tanulok hallgatni. Azért mentem a gondolataimat, nem kell félni, hogy elvesznek. De most talonba kerülnek.

És igazad volt, Petra. Talán valóban nem voltak problémák, amiket azoknak hittem. Csak tudni kell kezelni őket, és egész jól megy! Helyette kaptam új gondokat, amik most úgy érzem, tényleg azok. Mert az életemet befolyásolják.

Hogy áll a helyzet, mikor mész vissza dolgozni? Bizonyos előnyei vannak az otthonlétnek is, nem igaz? Annyi könyvet olvasol ki, amennyit csak akarsz. :-) És több időd jut a fórumra. :-) A filozofálgatásra.