Sziasztok,

Valahogy elkeveredtem erre az oldalra, és mivel tőlem sem idegen a hosszan tartó hőemelkedés témája, megosztom a tapasztalataimat.
Először 11 éve történt velem, hogy egy kis téli megfázás után nem múlt el a láz, illetve hőemelkedés. Orvostól orvosig jártam, valószínűleg hasonló köröket, mint amiről többen is írtok. Kitalálták, hogy arcüreggyulladás, kaptam antibiotikumot, de a hőemelkedés, és az ezzel járó fáradtság csak nem múlt el. Aztán mindenféle kivizsgáláson voltam kisebb rendelőtől egész a László Kórházig, és természetesen nem találtak semmit. Meglehetősen kétségbe voltam esve, ugyanakkor azt éreztem, hogy ez az állapot egy fontos belső változásra hív meg. Először is nagyon zavart az, hogy kiszolgáltatottnak kell éreznem magam a testem miatt, másrészt pedig zavart az orvostudomány tehetetlensége. Mivel sokat feküdtem, töviről hegyire átgondoltam az életem, és arra jutottam, hogy számomra az lehet a helyes út, ha felelősséget vállalok magamért, és nem az orvosok piruláiban remélek megoldást.
Nekem akkor a kezembe került egy könyv a vegetariánus életmódról, és mivel úgy éreztem, másba nem tudok akkor kapaszkodni, kipróbáltam. Itt most nem akarom ezt az utat részletesebben ecsetelni, de számomra nagyon bevált. Természetesen nem gondolom, hogy mindenki számára ez a jó út, illetve a megoldás, csak az aggódóknak szeretném üzenni (akikkel mélységesen együtt tudok érezni), hogy van kiút, csak ezt valahogy belül kell megtalálni. Ez az állapot pont arra hív, hogy elmélyedjünk magunkban – mivel a test legyengül, elsősorban befelé akar összpontosítani, a külvilág távolabb kerül – ráhangolódjunk arra, akik igazából vagyunk, és arra az életre, amit igazából élnünk kell.
A láz elmúlt, az életem 180 fok fordulatot vett. 10 év múlva, tavaly télen aztán megint jelentkezett a láz, vagyis hőemelkedés, a már jól ismert tünetekkel. Fáradtság, szomjúság, fejfájás, megszűnő libidó. A környezetem unszolására mentem el orvoshoz egy hónap után, persze tudtam, hogy nem fognak semmit találni. A vérképem teljesen normális volt. Mivel már ismertem az egészet, nem aggódtam, tudtam, hogy át kell adnom magam ennek az állapotnak. Én inkább állapotnak hívom, és nem betegségnek. Ez egy belső utazás. Egy más üzemmód. Máshova kerülnek a hangsúlyok. Úgy érzem, nem tudom befolyásolni, mert akkor múlik el, amikor akar. Persze, fontos a vitamindús táplálék, a semmi esetre sem ipari étel, és fontos a nyugalom is. Azt találtam, hogy jól jönnek a nyugtató teák este lefekvés előtt, mint orbáncfű, macskagyökér, citromfű. Azt is tapasztalom, hogy néha a környezet nehezebben viseli ezt az állapotot, mint én. Az jó, ha a legközelebb állók el tudják fogadni.
A láz ahogy jött, el is múlt.
Most megint itt van (téli muri?:)), és átkapcsoltam a lázas üzemmódba. Nem érezem magam betegnek, jól vagyok, kiegyensúlyozott, csak lassabb, és nem rohangálok ide-oda. A tavaszi napsugarak majd elmulasztják.
Ez a történetem, remélem tudtam valakinek segíteni vele.