Még az volt a szerencse, hogy nem tartott sokáig. Talán egy 5-10 perc volt az egész, de ennyi is pont elég volt. De hallottam olyat, hogy akár 40 perc is lehet... De gondolom az olyanoknál van, akit esetleg altatásban vizsgálnak, mert ott azért lassabban mennek a dolgok.
Köszi, kitartásra szükségem van. ;)
Túlvagyok a CT-n is. Előtte 2 óra alatt kellett 1,5 liter folyadékot meginni. De ennek legalább nem volt szörnyű íze, olyan ánizs-szerű, de leginkább valamilyen köptetőre emlékeztetett. Aztán még a vizsgálat előtt injekciót kaptam, abban valami kontrasztanyag volt, és persze mellékhatásaként csalánszerű kiütéseim lettek. Ittam Calcimuscot, már halványodnak. Szerencsére. Előtte alá kellett ám írni egy papírt, hogy beleegyezek a kontrasztanyag beadásába. Persze, mert nem veszélytelen.
Itt biztatsz, közben meg magadat is alig tudod meggyőzni? Ugye tudod, hogy ez így nem megy? :) Hit, kitartás, és remény!
Amúgy annyira nem viselt meg, mint képzeltem, hogy megfog... Talán azért, mert még nem fogtam fel teljesen, vagy mert már egy hónapja lebeg a levegőben a lehetősége...
Jó, nem fogom vissza magam, de ígérd meg, hogy te sem! Angelnek igaza van, meghallgatunk. ;)
Neked sem könnyű, de tudod: kitartás! Szervezetileg már nagyjából rendben vagy. A lelki egyensúly sajnos egy kényesebb probléma. A hullámok sajnos kivéthetetlenek, ahogy az is, hogy néha összecsapnak a fejünk felett. Azt akartad írni, hogy jelentkezel, ha túléled. Itt nincs ha. Mert túl kell élni. Elbújni, elmenekülni lehet, sőt néha kötelező is egy kis időre, ha olyanja van az embernek. De végül nekünk kell felülkerekedni. A túlélés egyik törvénye. :) És látod, te is egyik napról a másikra máshogy látod a helyzetet: egyik nap futnál, de a másik nap még mégis vagy. Én azt mondom, ha igazán futni akarnál, már elfutottál volna messzire, akár Oroszországig is. Te vagy az erősebb! ;)