Voltak ikonikus hanxerek, de nekem valahogy nem jöttek be. A DX7 nagyon nem, M1 is csak félévig volt, utána jött az Ensoniq SQ.

Aztán D50, D70 :-((( Erőtlen, de megtévesztően csengő-bongó hang.

Utána kölcsön kaptam egy EIII-at. 40MB-os vinyóval '97-ben!!! Még sosem volt ilyen a kezemben. Azonnal tudtam használni. Tökéletes kezelhetőség, állat hang. Azt pótoltam az ESI32-vel 98-ban. Annak az utódja a 4000-es a mai napig hűséges társ.

Szóval japán hangszert nem tudtam szeretni, mindig csak kínlódás, szenvedés volt nekem a használatuk. Utoljára Viscount DB5 hangját szerettem.

A maiakra meg magasról legyintek.