Ajjaj... ;))) Azt hittem, van itt legalább egy diszkalkulia-mama, aki már többet tud erröl, és megosztaná tapasztalatait... Ezért kérdeztem :)

Alice: ahol élünk, nincs otthoni értelemben vett iskolaérettségi vizsgálat. Persze majd meglátjuk, mi lesz a suliban :)
És persze, szerintem is az a fontosabb, hogy a gyerek a mindennapokban tudja, hány gól hiányzik még, meg hány szalvéta kell az asztalra, mint hogy papíron tudja a müveleteket - ebben a korban is, de késöbb is - hiszen a matek nem elsösorban elméleti, hanem sokkal inkább gyakorlati tudomány egész életünk során. Ami engem inkább megdöbbent, az a diszkrepancia a gyerek jelenlegi írásbeli matek-képességei és a szóbeliek között, ezért jött be nekem egyáltalán a diszkalkulia fogalom. Amennyire emlékszem, nekem mindig az írásbeli volt elöbb, utána jött a szóbeli (tehát a suliban elöbb megtanultam, hogy 3+90=12, így aztán késöbb össze tudtam adni a családi összejövetelen résztvevök számát, mikor szalvétákat hajtogattam).

Szóval, majd meglátjuk :)