Hinni transzcendensben szokás, nem?

Az a bajom, hogy borzasztó nehezen tudom olyanoknak elmagyarázni a saját motivációimat, akik teljesen más minta szerint konstruálják meg a valóságot.

Én nem hiszek sem politikusokban, sem spirituális vezetőkben, istenben sem, de ez mellékszál, hanem kockázatmenedzselek.
Igyekeszem megtippelni, hogy mi várható, megállapítani, hogy arra nekem milyen hatásom lehet, és ha az jön ki eredménynek, hogy most érdemesebb szavazni, akkor szavazni fogok. Értelemszerűen: ha nem, akkor nem fogok.

Namost, a fent vázolt modus operandit próbáld meg te egy olyannak elmagyarázni, aki a saját attitűdjét leginkább affektív információkra alapozva alakítja ki, tehát annak alapján, hogy az attitűdtárgy (fidesz, orbán) milyen érzéseket, érzelmeket váltott ki belőle.

És a végére: én simán különbséget tudok tenni egy rossz, elhibázott döntés valamint egy olyan döntés között, amelyiknek rosszak lettek a következményei. Ez miért is fontos? Azért, mert nekem meggyőződésem, hogy 2006-ban, amikor a szavazatommal a szoclibet segítettem jól döntöttem, csak ugye utólag az a döntés hibásnak bizonyult. Ebből én tanultam, elvégeztem a szükséges korrekciós lépéseket és az élet megy tovább.
De bigottaknak sajnos ezt sem tudom úgy elmagyarázni, hogy meg is értsék. Kérdés, hogy ez azért van-e, mert ilyenek a bigottak, vagy én nem tudok jól magyarázni.