Ugyan már :) Engem nem hozott ki a sodromból egyáltalán a Martin, csak megdöbbentem rajta, mint minden alkalommal, ha számomra idegen nevet hallok magyar anyuka szájából.
Tudod, én nem sűrűn járok óvodába, mert nincs miért. Egyetemen velem egykorúak vannak, Tímeák, Barbarák, Annák (mint én is, tucatjával), Eszterek. Akad egy-két Milán, Emma, Felícia, eleinte furcsa volt, másodjára megszoktam. Nem hiszem, hogy olyan dolgot mondtam, ami ilyen heves ellenérzéseket kelthetne bennetek :)

De ugyanígy megdöbbent a kétéves Erzsébet, a négyéves Dezső és a nyolcéves József is, csak az pozitívabb felhanggal. Ha a villamoson látott kis Martinnal minden nap találkoznék, holnapután már fel sem tűnne, remélem, érted, hova akarok kilyukadni. :) Nem szoktam meg a közvetlen környezetemben ezt, de bármikor hozzá tudok szokni, ha arról van szó.

Látom ugyan, hogy vadásznak válaszoltad ezt, de ő az enyémre reagált, ezért érzem úgy, hogy megint magyarázkodnom kell. :(

A névváltozatok engem nem nagyon érdekelnek, Márton vagy Martin, azt adja, amelyiket akarja, nekem édesmindegy hogy régi vagy új változat.