Ezt a hihetetlen és fölháborító barbárságot!

Sajnos ez eszembe juttatja a saját tragikus történetünket.
Nem vagyunk túl nagy macskabarátok, de mégis már a második talált állat áll a házhoz, legalább annyira bizarr módon, mint az alábbi esetben.
Micikét, (akinek a becsületes neve Mózes)







kb másfél éve találtuk sírva az elöszobaszekrény alatt. Néhány elkeseredett kísérlet után, hogy szeretö gazdát találjunk neki, beletörödtünk a sorsunkba:-(
(Jól hallottad; MI törödtünk bele, nem pedig az állatot hagytuk sorsára!)
(Moritz





ugyan sose törödött bele, de az az ö baja:-(

Most ilyen:




Aztán tavasszal valamilyen baleset érte, soha sem derült ki, milyen természetü, melynek folytán megsérült a jobb elsö lába. Nagyon különös sérülés volt, egy hosszú kissé égésszerü nyom volt rajta, ami néhány nap alatt begyógyult, azonban a lábat rendeltetés szerüen soha többé nem tudta használni. A két külsö lábujja és az azokat mozgató ideg érzéketlenné vált. az orvosok sokáig bíztattak, hogy az idegsérülések nagyon-nagyon lassan gyógyuló folyamatok és várjuk türelemmel. A szélsö két lábujj közben csontig kopott, szüntelenül véres-sebes, a láb pedig nem bírja el Micikét, így lépten-nyomon összecsuklik alatta.
Most négyféle opció van: 1. Tovább várakozni és reménykedni a csodában. 2 Levágni az érzéketlen lábujjakat, így azonban félö, hogy akkor a csonktól kezdve kopna tovább a láb. 3. Mütéti csuklómerevítéssel elérhetö lenne, hogy használni tudja a lábát; ez nagyon költséges és kétes kimenetelü mütét,ami után még mindig nem zárható ki a 4. teljes amputáció szükségessége.
Az orvos idöközben egyértelmüen amputációt javasol, de még nem tudtam elszánni magam. Többek között éppen ezért nem, mert elképzelhetetlennek tartom a mi körülményeink között egy macskát életfogytiglani szobafogságra ítélni.
Addig meg marad a mindennapi zoknizás, ami az esetek jó részében a zokni elvesztésével végzödik. Lassan bérletünk lesz a babyboltban...