"Onnan tudni, hogy itt a tél, hogy megjön a cirkusz"

Meg onnan, hogy mindenféle esik az égből, és ami utána marad, az is cirkusz, csak másféle.

Mivel a közelmúlt havazásai után csak a másodiknál érdemeltünk kotrást, ezért az első havazás eredményét keményre taposták az autók, masszív jégpáncélt képezve az úton, és csúszik mint a fene. Ami kevésbé lenne baj, ha legalább egyenes lenne, és nem hepehupás, amit az őszi esők, és a karbantartás hiánya, okoztak. De így elég izgalmas rajta közlekedni. Kocsival is, de GYALOGOSAN GYAKORLATILAG JÁRHATATLANOK AZ ÚTJAINK!
Ha már a bánya ingyé' adja azt a nyomorult homokos izét amit nyáron voltak kedvesek kiszórni ide, akkor nem lehetne esetleg mist is kiszórni belöle? Nem nagy befektetés. Egy platós alkalmatosság, meg két ember, akik menet közben lapátolják lefelé a cuccost, és akkor talán nem törnénk ki a bokánkat. Ma reggel egy kicsit megtréfált a technika ördöge, meg az akkumulátor. Mitagadás, felemelő érzés volt a néhol kukk sötétben (minek is egy erdőn átvezető utcába közvilágítás?) a hepehupás jégpáncélon botorkálni. A "harmadik halott zsidó műkorcsolyázó" (tripla reszúrt Ritzberger) után, bizony sűrűn emlegettem, a mindenhatót, és településünk vezetőségét, ráadásul nem annyira hízelgő jelzőkkel.
Erzsébet szobor, meg termál fűtés, mi? (Bár ez utóbbinak meglenne az az előnye, hogy legalább fölötte lehetne télen közlekedni.) Addig meg merjünk nagyokat álmodni, csak vigyázzunk az ébredéssel, mert a biliről pattogó zománc balesetet okozhat. :-/