Amennyire korlátozott lehetőségeim engedik, elemzői módszerekkel teszem, időnként azonban bizonyára megalapozatlan, erősen vitatható – erre való a komment intézménye -, vagy elfogult és elfogadhatatlan állítások kíséretében.

Mielőtt azonban belevágnék, nem úszhatom meg, hogy egy fontos kérdést legalább magamnak fel ne tegyek. Igen, hogy miért? Miért ír blogot egy politikai elemző, akinek elméletileg számos lehetősége van, vagy legalább lenne arra, hogy véleményét elmondja, szakmai (és időnként politikai) álláspontját kifejtse.

Szerencsére az interneten – a hagyományos sajtóformákkal ellentétben - nehéz azt állítani, hogy valaki más elől veszi el a teret, mégis talán okkal gondolható, hogy ez nem nekünk, a politikával hivatásszerűen foglalkozóknak való.  Sokáig én is ezt hittem, csodálkoztam másokon, de aztán egyre többet gondoltam arra, hogy ne csak újságírók kérdéseire válaszoljak, hanem arról beszéljek, ami szerintem lényeges. 2006-ig az írott sajtóban még voltak próbálkozásaim, a Népszabadságtól a Magyar Nemzetig, legtovább a Heti Válaszban, de aztán néma csend, s azon kaptam magam, amikor egy rövidebb, nem „akadémiai” írás gondolata foglalkoztatott, hogy igazán sehová sem lenne kedvem elküldeni.

A szerkesztők kitartása is elfogyott, így aztán három éve önszorgalomból nem írtam semmit, amit az érdeklődő nyilvánosságnak szántam volna, csak időnként csökkenő lelkesedéssel beszéltem a tévében, elég volt, hogy tanítottam az egyetemen és menedzseltem az elemző intézetünket.

Időközben tettem még néhány újabb - földrajzilag is értelmezhető - távolodó lépést a beszélő fejeket hagyományosan foglalkoztató műsoroktól, s 2009 őszén úgy döntöttem, hogy itt az ideje valami újnak. Ez a magyarázat, ez jön most, hamarosan…