a következő személyes élmény miatt sose bírtam a fejét

még egyetemista korában egy ideig kereszteződött az utunk, sose köszönt, noha ismert; mindig felszegett fejjel járt, de majdnem félig görnyedve, vigyorgó képpel, előremozgás közben, öt-hat méterrel előre "Jó napot kívánok, Professzor Úr!"-azta a tanárokat.